Wessely Gábor: Megszületett a buborék

Prózában versekről írni elég nagy elvetemültség, már csak azért is, mert egy költemény csak önmagával azonos. Nem lehet lefordítani prózára, értelmezni meg, ha jó a vers többféleképpen is lehet. Olvasója válogatja.

Bár Wessely Gábor Megszületett a buborék című versgyűjteménye nem sok helyet hagy önálló értelmezgetésnek. Amit mondani akar, azt leírja világosan, olykor mondhatni naturálisan. De már ezt a tónust megszoktuk tőle, és azt is, hogy lírai lelkét iróniával palástolja.

Saját stílusában szólva ezek versek, de nem költemények, még akkor sem, ha költ ő. Valahogy ilyenformán írná maga is, ha ez jutna eszébe, mint a mesébe(n). Látszólag hétköznapi esetek, amelyeket versbe szed, de mögöttük mindig felsejlik valami általános gondolat. „A fák virágoznak./ A virágok fáznak.” Vagy fordítva, amikor a költői és általános kezdést sorozatban lerántja a napi valóságba. Például: „Lefárasztott már a lét. / Nem kérek meggyes pitét,” A napokban történt egy gyilkosság, erről nyilván azt írná, hogy Leszúrta a fiát, / mert nem bírta a piát.

Mivel összegyűjtött versekből áll a kötet, akad benne mindenféle. Sok életrajzi ihletésű alkotás – a szerzőre jellemző – fanyar humorral fűszerezve. Bakakalandról szóló dramolet, saját tapasztalatok felhasználásával. Éleslátását és stílusérzékét mi sem mutatja jobban, mint a paródiák élő, s már régen holt írókról, költőkről. És ugyanez, a még kortársnak számító nagyokról, valamint mai Tolna megyei alkotókról. Utóbbiak közül, lehetséges, hogy éppen az örül a legjobban, akiről Wessely a legvitriolosabb paródiát írta. A női nevek variációi is igen szórakoztatóak.

A narancsvörös az Egyszínű füzetek sorában a huszonkettedik. Tartalmáról azonban sok mindent el lehetne mondani, de azt biztosan nem, hogy egyszínű volna.