Korábban tájképeket, portrékat készített, aztán groteszkre váltott

– Mi ad ihletet? Hogyan születnek ezek az elvont művek?

– A szürreális alkotások fő ihletője a reális világ, a természet – állítja kissé meghökkentő módon Sütő Károly szekszárdi képzőművész. – Ha járom az erdőt, bizonyos formák, fények, árnyak, hangok, neszek összegyűlnek, és képpé rendeződnek bennem. Ugyanúgy kezdtem, mint mások: másoltam a tájat, az embereket. Tájképeket, portrékat készítettem, de az nem elégített ki. Amikor hozzátettem a saját gondolataimat, akkor éreztem, hogy na, ez az enyém. Csak az enyém. Ekkor válik valaki egyedi alkotóvá. Amikor a látogató bemegy egy csoportos kiállításra, és messziről kiböki, hogy ez a Sütő Karcsi képe.

– Szóval így kezdődött?

– Nem, korábban. Már óvodában én rajzoltam a csoporttársaim jeleit. Kisgyerekként sokszor átjártam a papám szomszédjában dolgozó fazekashoz. Edényeket és szobrokat is csinált. Adott papírt, hogy rajzoljak, adott egy kis agyagot, és biztatott, ügyesnek talált. Később tanultam a képzőművészetin is, csak nem fejeztem be. A tehetséget viszont éreztem magamban, s a visszajelzések is ezt igazolták.

– Megérkezett a siker?

– Anyagilag semmiképp, mert amihez valamennyire értek, abból nem tudok profitálni. Az üzletelés nem az én világom. De néha mégiscsak kell pénzt keresni, ami miatt háttérbe szorul a művészet; nincs módom kellőképpen elmélyedni benne. Na, de lehet, hogy ezer év sem lenne elég a teljes kibontakozáshoz. Nálam nem alkotói válság, hanem alkotói túltengés van. Még be se fejezem egy ötlet megfogalmazását, már jön a következő, s megint egy, megint más… Ez is lehet az alkotás gátja, nemcsak az ötlettelenség.

Eddig már több mint száz kiállításon mutatkozott be

Sütő Károly 1968-ban született. Azok közé a kiváló autodidakta alkotók közé tartozik, akik az önmenedzseléssel nem sokat vesződnek, így aztán még a magyarországi lehetőségeknek megfelelő szinten sem képesek megélni a tehetségükből. Miközben gyermekkorától kezdve a képzőművészetre összpontosított, mindenféle pénzkereső tevékenységgel próbálkozott, a kétkezi munkától az ügyintézői feladatokig. Jellegzetes, groteszk figurákat alkot. Grafikáit, festményeit, szobrait, kerámiáit sokan ismerik és szeretik. Számos magángyűjteményt gazdagítanak a munkái. Termékeny alkotó, de nem tud annyi időt fordítani a képzőművészetre, mint amennyit szeretne. A Bárka szalon tagja. Már több mint száz kiállításon mutatkozott be Salgótarjántól Budapesten át Pécsig. Most Szekszárdon, a Béla téri Civil-házban láthatók a képei – egy csoportos tárlaton – december 10-ig.