A geometrikus művészet sok forrásból táplálkozik

Ha művészettörténeti szempontból vizsgáljuk az eseményeket, egy szerves fejlődés folyamatait látjuk megelevenedni a kubizmus megjelenésével, a konstruáló törekvésekkel, benne bizonyos építészeti megfogalmazásokkal – mondta dr. Aknai Tamás még az előadás előtt. És van egy másik szemléletmód, mellyel talán újabb távlatba lehet állítani mindazokat a fejleményeket, melyek az 1908-tól kezdődő időben Európában lejátszódnak, ezek pedig a nagy társadalmi változások.

A változások eredete a tizenkilencedik század harmadik harmadában lényegében már érzékelhető. Azonban a marxi tanok, a Kommunista kiáltvány következményei, a német ideológiáról mondottak, aztán Lenin Állam és forradalom című műve éretté tesznek társadalmi mozgalmakat, melyek az osztályharc jegyében működnek, és ezeknek nincs szükségük arra a kifinomult európai nyelvezetre és jelkombinációkra, melyek a klasszikusabb modernizmust jellemzik. A geometria, a kétszer kettő józansága alkalmasnak látszik arra, hogy bizonyos propagandisztikus célok megjeleníthetők legyenek általa.

Elég racionálisak és tulajdonképpen irracionálisak is ezek a formák, úgyhogy ki lehet és ki van elégítve velük a polgári művészetfogyasztó és a proletár is. Oroszország a futurizmus tapogatódzó és kísérleti hulláma közepette teremt néhány olyan művészt, akinek saját szellemi érése és formai fejlődése élesen és egyértelműen termeli ki az ipari technológiákkal, tudományokkal meg a propaganda egyszerű nyelvével is érintkezésbe lépő festői kultúrát.

A geometrikus művészet, bár sok forrásból táplálkozik, alapvetően ideológiai természetű, és viták benne bőséggel vannak, a konstruktív mozgalmon, Oroszországon belül is. A Naum Gabo-féle 1920-as realista manifesztum irracionális és szellemi természetű művészet, és valami magasrendű plasztikai érzékenység jegyében fogant, Alekszandr Rodcsenko munkái, Vlagyimir Tatlin konstruktivista manifesztuma pedig az ipari formának, az építészet megújulásának adnak gyúanyagot.

Az 1917 utáni és a Lenin haláláig, 1924-ig tartó időszak művészete elkötelezetten társul a kommunista víziókhoz, próféciákhoz és optimizmushoz is.

Anatolij Lunacsarszkij kormánybiztos támogatja ezt az építészet és a nagy szériában létrehozott ipari formatermelés irányában produktív irányzatot. Rengeteg művész szakított az esztétikai értelmű tárgy létrehozásával és a tevékenységük, ha ironikusan és megvalósíthatatlanul is, de grandiózus és kommunisztikus közösségi típusú művészetet óhajtott megteremteni.

Kommunizmusról nem beszélhetünk, a kommunisztikus a legalkalmasabb kifejezés, hiszen gazdasági, anyagi értelemben a helyzet teljességgel alkalmatlan arra, hogy nagy szériájú, nagy tömegű, igazán komoly gyártókapacitásokat feltételező termékeket lehessen létrehozni. Jellemző a Harmadik Internacionálé 1919-es emlékműterve, Tatlin műve, mely egy kétszáz méter magas acélkonstrukció lett volna – kiszámították, hogy az akkori Oroszország – a korai Szovjetunió előképe – több évi acéltermelése sem lett volna elég, hogy létrehozzák.

Tatlin és Kazimir Malevics is rájönnek arra, hogy minden elképzelésük, projektjük vagy filozófiai értékű konklúziójuk az adott történelmi körülmények között abszolút megvalósíthatatlan, és stilárisan is visszafordulnak.

Avantgárd irányzatok

A neokonstruktivizmus az art déco, a konszolidálódás időszaka – tette hozzá dr. Aknai Tamás. Majdnem minden avantgárd irányzatnál van egy kilágyuló és a szigorát elveszítő periódus. A kubizmus is belefut ebbe a dekoratív, a férfias líráját elvesztő és a tudományos alaposságot már zárójelbe tevő irányzatba. És nagyon eklektikussá válik. A konstruktivizmus éppen úgy, ahogy a kubizmus vagy a fauvizmus, fölvesz egy sor dekoratív, szórakoztató, nagyon fogyasztható és konzervatív vonást, ami a két háború közötti időszakban még színeződik majd a szürrealizmussal is, mert ezek egyidejű folyamatok. Egy-egy műben izgalmas kikeresni azokat a szín-, forma- és jelváltozatokat, melyek a különböző eredetű avantgárd irányzatokhoz tartoznak. De ez már az 1920-as évek végének művészete. És ebből a folyamatból nem lóg ki Pablo Picasso, Georges Braque és Marcel Duchamp sem. Megjelenik még egy különös új klasszicizmus is, melyből az orosz szocialista realizmus, aztán a német nemzetiszocialista realizmus, aztán az egyetemes szocreál fog táplálkozni.

Borítókép: Dr. Aknai Tamás ezúttal a konstruktivizmusról beszélt