A groteszk kelthet érdeklődést

– El lehet szakadni a szülőföldtől?

– Nem szakadtam el – mondja Adorjáni Endre –, visszajárok, csak nem költöztem vissza. Pedig hívtak Ceausescu bukása után, lakást és katedrát ajánlottak, de maradtam Szekszárdon. Tanítottam a főiskolán és alkottam. Hat éve mentem nyugdíjba. De előtte, tizenhat éven keresztül a székelyudvarhelyi nyári szabadegyetem meghívott előadója is voltam. Vizuális nevelés módszertana, alkotáslélektan, szobrászat, grafika, festészet. Ezeket a tárgyakat oktattam. Úgy legyél lokálpatrióta, hogy az egész nemzetet, a helyben és a máshol élő magyarokat is próbáld szolgálni. Előttem ez a cél lebeg. Abban a közegben, Erdélyben mozogni újra, egy kis ideig, felemelő érzés. Hosszan maradni most már nem szeretnék. De meghalni hazamennék.

– Mindig szobrász akart lenni?

– Negyedikes koromtól rajzoltam, hatodikban pedig már mintáztam, agyagból. Édesanyám elrakta ezeket. Máig megvannak. Kolozsváron 1973-ban végeztem szobrászként, s rögtön utána tanítani kezdtem, középiskolában. Hiteles oktató csak az lehet, aki a gyakorlatban is műveli a mesterségét. Emellett akartam orvos lenni, színész és író. Most az egyik fiam orvos, a másik színész, és meg gyakran forgatom a tollat. Annak idején Romániában országos irodalmi és rajzpályázatokon nyertem. Nem mindent publikáltam. Vannak írásaim, amelyek kiadására még nem érett meg az idő.

– Anyagiak?

– Élhetetlen művész vagyok. Soha nem a pénzért dolgoztam. A tanításból bejött a fizetés, és kész. Ajándékba adott szobraim vannak Németországban, Angliában és Erdélyben. Az itteniekkel meg valamicskét kerestem. Szekszárdon csak magánszemélyektől kaptam megrendeléseket. A piactéren lévő, Meditáció című nőalak a tér átépítője, Papp Vilmos kérésére készült, az Obsitos-ház homlokzatán lévő Háry pedig a tervező Sulyok Balázs és a kivitelező Czank Géza jóvoltából. Vannak sokfelé munkáim, például Ópusztaszeren egy I. Bélám.

– Milyenek a nyugdíjas évek?

– A feleségemmel együtt mentünk nyugdíjba, jól elvagyunk, szeretjük egymást. Pár éve még vállaltam tanítványok egyetemre való felkészítését. Aki elment a felvételire, az bejutott. Körülbelül tíz fiatal elindulását segítettem ilyen módon. Most már minden telefonhívásra nemet mondok. Magamat szeretném tanítani a hátra lévő időmben. Meg egy-két jó szobrot készíteni.

– Nevezetesen?

– Néhány jó kisplasztikát fogalmazgatok, amelyekkel úgy érzem, fel tudom kelteni az érdeklődést, mindezt a groteszk jegyében.

Ravennában kétszer nyert aranyérmet

Adorjáni Endre 1950-ben született Kolozsváron. Ott szerzett szobrász végzettséget 1973-ban. Rögtön tanítani kezdett, középiskolában. Családjával 1989-ben Szekszárdra települt. Három évet a gyakorló általános iskolában dolgozott, majd átkerült a főiskolára, a rajz, vizuális nevelés tanszékre, Deli István főigazgató idejében, Baky Péter ajánlásával. Nyugdíjba 2014-ben ment. Legjelentősebb alkotásai: Árpád vezér lovas szobra (Sarkad), I. Béla (Ópusztaszer), Meditáció (Szekszárd), Kálvin (Mezőcsát), Kálvária, 15 stáció (Bátaszék). Kreatív, de ritkán kiállító alkotó.

A ravennai képzőművészeti pályázaton két alkalommal – 1990-ben és 1998-ban – aranyérmet nyertek a kis­plasztikái.

Református lelkészcsaládból származik, ezért természetes nála a napi ima. Arra törekszik, hogy a hit ne pusztán valamiféle elméleti szeretetkapcsolatban nyilvánuljon meg, hanem mindennapi valóság, életmód legyen.