Először állított ki Pósa Ede és Buba a simontornyai várban

Pósa Ede elmondta, szereti például a kis urbánus utcák ábrázolását. Pósa Ljubinka (Buba) alakjai nonfiguratívak. A férj szerint a simontornyai tárlat visszatekintés eddigi munkásságukra, a tárlaton régebbi és új alkotásaik egyaránt szerepelnek. Pósa Ede negyven éve pasztellel, azaz krétával alkot, úgy érzi, ezzel mindent el tud mondani, amit közölni akar. Könyvet is írt a technikáról A pasztellfestészet titkai címmel. Felesége technikája viszont vegyes, ő akrilt és olajat is használ, vászonra dolgozik.

Összesen negyvenkét képük tekinthető meg a kiállításon, a férfi és a nő művei keverednek egymással. Pósa Ede változatosnak, érdekesnek tartja az összeállítást. Azt is mondta, Simontornyán most állítottak ki először, jóllehet mindig szeretett volna. Annak idején Balogh László egykori pálfai polgármester művésztelepére jártak, akivel simontornyai házánál is találkozgatott tíz-tizenkét művész. Pósa Ede már ekkor megszerette a várost, és jó volt a művelődési házak műtermeinek megszokott miliője helyett a várban kiállítani.

Pósa Ljubinka (Buba) úgy nyilatkozott, absztrakt képeit nem dolgozza ki előre. Spontán alkot. Főként a feketét és a pirosat szereti. Elkészült művét sokáig nézegeti, ha elnyerte tetszését.

Buba, az egykori Jugoszláviában, a Tisza-parti, festői szépségű Zenta városában született, ahol az első művésztelep is működött. Az itt szervezett kiállítások mély nyomot hagytak az alkotóban, és egészen fiatal korábban felkeltették az érdeklődését a képzőművészet iránt. Festőművész férjével 1992-ben költözött Magyarországra. Ekkor ismerkedett meg a modern művészet azon ágával, melyet ismert szlovén festőművésztől, Goce Kalajdzijskitől sajátított el. A szorgalmas munka hozta el az első eredményeket, vagyis például a 2008-as önálló kiállítást a Tamási Galériában. Férjével is több közös kiállításon mutatkozott be például Budapesten, majd 2009-ben Balatonföldváron, 2010-ben pedig Ausztriában. Azt elárulta, úgy vette észre, hogy az osztrákok jobban kedvelik az absztrakt művészetet, mint a magyarok.

Pósa Buba részt vesz több művésztelep munkájában Magyarországon, Szlovéniában, Horvátországban és Szerbiában is. Műterme Balatonszemesen, otthonában van, férjével együtt ott él és alkot.

A művészkert

Pósa Ede a Magyarkanizsa melletti Völgyesen született 1947-ben. A szabadkai Építészeti Középiskola befejezése után Zentára költözött, ahol tagja lett az ottani Művésztelepnek, a szabadkai „Q” csoportnak, valamint a belgrádi „Đura Jakšić” képzőművészeti csoportnak. Tanulmányait az Újvidéki Tanárképző Főiskolán folytatta. Addigi munkásságáért 1988-ban megkapta a Jugoszláv szabadművész státust. Magyarországra feleségével 1992-ben költözött. Itt tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE). Számos önálló és csoportos kiállításon mutatta be alkotásait, melyek megtalálhatóak úgy a hazai, mint a külföldi kiállítótermekben, gyűjteményekben. Megalapítója és vezetője 2001-ben a Tamási Művészkert meghívásos művészeti alkotótábornak, valamint látogatója több rangos művésztelepnek.