Több mint nyolcvan éve készítette el a fazekas a kulacsot

Különleges ivóedény a hónap műtárgya a múzeumban. – Ifjabb Németh Lajos cserkészként részt vett az 1938-ban rendezett Eucharisztikus Világkongresszus budapesti programjain – mondta el lapunknak dr. Gaál Zsuzsanna igazgatóhelyettes, osztályvezető, történész főmuzeológus. – Édesapja ez alkalomra készítette a kulacsot, ajándékként.

A Németh családban hosszú idő óta öröklődött a fazekasmesterség. A szekszárdi céh­iratokban 1736-ban jelenik meg először egyik felmenőjük, György neve, akit a fazekas dinasztia alapítójának tekinthetünk, a kulacsot készítő Németh Lajos pedig az utolsó családtag volt, aki a mesterséget űzte. Életének utolsó évtizedeiben saját műhelyt már ő sem tartott fenn, főállásban a vízügyben dolgozott. Ám szabadidejében, majd nyugdíjasként rendszeresen korongolt Steig István mellett. Munkásságát 1955-ben népi iparművész címmel ismerték el.

– A kulacs szeptemberre való kiválasztásának időszerűségét az adta, hogy az eredeti tervek szerint ebben a hónapban adott volna másodszor otthont a magyar főváros az Eucharisztikus Világkongresszusnak – folytatta dr. Gaál Zsuzsanna. – Mára ez az aktualitás a járványhelyzet miatt megszűnt.

1938-ban azonban szerencsére semmilyen akadályozó tényező nem merült fel, és Budapest egy nagy sikerű világrendezvény házigazdája lehetett. Ezt igazolja az is, hogy összesen huszonhét országból érkeztek magas rangú egyházi személyiségek és zarándokok, köztük a pápai legátus, Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa. A külföldi látogatók száma közel harmincezer, a hazai résztvevőké pedig több mint ötszázötvenezer fő volt. Különvonatok sokasága szállította a vidéki érdeklődőket a fővárosba. Tolna megyéből Szekszárdot érintően három járat indult, melyeket filléres zarándokvonatokként hirdetett a helyi újság. Feltételezhető, hogy ifjabb Németh Lajos is ezek egyikével utazhatott Budapestre.

Az avarok is hasonlóból ittak

Az Újkortörténeti tárgyi gyűjteményben található kerámia­kulacs magassága 18,5 centiméter, szélessége 16 centiméter, mélysége pedig 5,5 centiméter. A Magyar Néprajzi Lexikon vonatkozó szócikke szerint a kulacs „ólommázas cserépedény. Igen változatos formájú borosedény. Egyik változata lapos, korong alakú: tulajdonképpen két tál összeragasztása révén nyert forma. Lapja lehet lapos, domborodó vagy homorú. Keskeny oldala lapított, fülekkel ellátott, amelyekbe szíjat lehet fűzni. Szája kicsi, kerek, gyakran kupakkal ellátott. Hasonló formát ismerünk a magyarországi avar ásatási anyagból. Másik ismert változata a pereckulacs, amely körré formált tömlő.”

Az internetes Wikipédia szócikke mindezt kiegészíti azzal, hogy a kulacs, avagy csutora „hazánkban a 18. században terjedt el, amikor az osztrák–magyar hadsereg ivóedényként használta. Gyakran hord­szíj is tartozik hozzá. Űrtartalma változó, a hagyományos facsutora rendszerint öt–nyolc literes volt.”