„Öcsémmel játszani sokkal jobb, mint egyedül számítógépezni”

Egyszer még kortörténeti jelentősége lesz a Cikói Perczel Mór Általános Iskola saját szerkesztésű újságjának. A kiadvány léte okán is figyelemre méltó, ám neve és tartalma túlmutat önmagán. A fejlécen ez olvasható: Ci-Covid Ámító. Az alcím pedig megnevezi a tematikát is: Élményeink a digitális oktatás időszakából…

Erni Krisztiánné pedagógus, ötletgazda így idézte fel a Ci-Covid Ámító létrejöttének körülményeit: – Március közepén egyik napról a másikra kellett a gyerekeknek és nekünk is átállnunk egy teljesen szokatlan oktatási formára. A hirtelen fellépő szigorítások a gyerekekben és bennünk is nagyon sok kérdést és érzést vetettek fel. Ezeket a tanulókkal személyesen megbeszélni már nem volt lehetőségünk. Éppen ezért szerettük volna megtudni, hogy kisdiákjaink hogyan élték meg az új helyzetet, milyen gondolatok, érzések, esetleg félelmek munkálkodtak bennük. A pedagógusok a gyerekektől azt kérték, hogy fotók és egy rövid fogalmazás formájában dokumentálják az új helyzettel kapcsolatos élményeiket. Legyen az egy vicces tanulási helyzet, egy otthoni élmény, vagy akár a bennük rejlő kérdések, kétségek, félelmek. Az alsós gyermekek a tanítóktól kaptak útmutatást, a felső tagozatos diákokat pedig a szerkesztésből ugyancsak részt vállaló Walterné Nagy Erika tanárnő segítette gondolataik papírra vetésében. – Az újságot kinyomtatva, sokszorosítva, ajándékként mellékeltük valamennyi általános iskolás tanuló bizonyítványa mellé – folytatta Erni Krisztiánné. – Tettük ezt azért, hogy ez a kiadvány később is emlékeztesse őket erre a nem mindennapi tanévre. Természetesen készítettünk ajándékpéldányokat az iskolát támogató szervezeteknek, önkormányzatoknak és a kollégáknak is. A visszajelzések kedvezőek voltak, mindenki nagy szeretettel olvasta a gyerekek gondolatait, élményeit, illetve tekintette át az otthon elkészült fotókat. Nekünk, pedagógusoknak fontos tanulságként szolgált, hogy tanulóink bebizonyították: a karantén, az egymástól távol töltött hetek ellenére is megmaradt a cikói iskolára egyébként is nagyon jellemző összetartás.

Íme, néhány jellemző szemelvény az újságból.

Both Anna, 4. osztály: „2020. március 15-én bejelentette a tévé, hogy nem kell menni oviba, suliba. Hú, gondoltam, mit jelenthet ez? Valami nagy baj történt? Anyát megkérdeztem, hogy mit is jelent. Azt válaszolta, hogy ez egy világjárvány, amibe az emberek megbetegednek és sajnos akinek nem jó az egészsége, meghalhat. Mindig kezet kell mosni, ha vásárolni megyünk, száj­maszkot kell használni és lehetőleg maradjanak otthon az emberek, mert így könnyebben legyőzzük a vírust.”

Lovász Attila, 7. osztály: „Én tudtam, hogy az egész világon megtalálható lesz attól a naptól kezdve, hogy Németországban is lett egy fertőzött. Amikor az iskolában mondtam, három emberen kívül nem hitt nekem senki.”

Illés Szabolcs, 4. osztály: „Bezártak az iskolák és az óvodák is, ezért nekem is teljesen megváltozott az életem. Mindenkinek azt javasolták, hogy maradjon otthon. Nem mehettem anyával boltba sem. Szeretem a mozit, de sajnos azok is bezártak. Itthon tanultunk és online órák is voltak néha. Ebben az volt a jó, hogy reggel tovább aludhattam. A rossz az volt, hogy nem láthattam az osztálytársaimat, barátaimat.”

Ivanova Tamara, 4. osztály: „Amikor megtudtam, hogy nem kell iskolába menni a vírus miatt, nagyon megörültem. Elképzeltem, hogy nem kell korán kelni, akár pizsamában is tanulhatok. Az első hét laza volt. A második hét aztán nem volt annyira jó. Így itthon olyan soknak találtam a leckét. A legjobban a javítást nem szerettem csinálni. Anya, apa segített a tanulásban. Rájöttem, hogy hiányzik az iskola. Hiányoznak az osztálytársaim.”

Herner Petra, 8. osztályos: „Most hogy ennyi idő eltelt már, megszoktam, hogy reggelente nem indulok el az iskolába, hanem leülök a számítógép elé. Ez eleinte nagyon szokatlan volt. A karantén ideje alatt eddig egyszer találkoztam az osztálytársaimmal. És akkor is kevés időt töltöttünk együtt. Kezdenek hiányozni a barátok, a tanárok és az iskola.”

Zsalakó Iringó, 3. osztály: „Az volt a jó az online oktatásban, hogy itthon lehettem az állataimmal. Sokszor hiányzott anya, mert egyedül voltam otthon.”

Szabó Eszter, 5. osztály: „Amikor a szüleim először mondták, hogy karantén lesz, (bár akkor még nem tudtam pontosan, mit is jelent) azt hittem, viccelnek, utána kiderült, hogy mégsem. Mi a családban minden szabályt betartottunk, többet figyeltünk a kézmosásra. Sokat tanultam ebből a helyzetből. Például, hogy az udvar is elég a játékokra, az öcsémmel játszani sokkal jobb, mint egyedül számítógépezni, anyukám kenyere sokkal finomabb, mint a bolti.”

Tanár-diák példaértékű, hatékony együttműködése

– Március közepétől az ország összes általános iskolájához hasonlóan mi is nagyon nehéz helyzetbe kerültünk – mondta el lapunknak Hernerné Szőts Hajnalka, a cikói intézmény vezetője.

– Tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy a körülményekhez képest nagyon jól együtt tudtak dolgozni a diákok, a pedagógusok és a szülők. A mi iskolánkban a távoktatás ténylegesen online formában történt, ez tükröződik a gyerekek által készített cikkekben is. Büszkeséggel tölt el, hogy a tanulóink és pedagógusaink ilyen példaértékűen, hatékonyan együttműködve tudták kiadni a lapot. Korábban egyetlen alkalommal már jelent meg iskolaújság, de az kapun belül maradt. A mostani viszont eljutott a településre is. Bízunk benne, hogy lesz még lehetőségünk gyarapítani az iskolaújságot további számokkal, beszámolva a mostanihoz képest alapjában más eseményekről és diákjaink kiemelkedő tanulmányi eredményeiről.

Borítóképünkön: Együtt a csapat. Munkájuknak egyszer kortörténeti jelentősége lesz