Tolna megyei résztvevői is voltak az országos táncszínházi estnek

A Muharay Elemér Népművészeti Szövetség több mint harminc éve határon túlra is átnyúló összekötő kapocs a hagyományőrző falusi együttesek, együttesvezetők, néprajz-, néptánc- és népzenekutatók számára. Közel 5500 tagja van, 134 hagyományőrző táncegyüttest (120 település), mintegy 15 ezer népművészettel foglalkozó táncost, zenészt, kézművest, néprajzzal foglalkozó pedagógust, kutatót képvisel.

Mint arról Héra Éva, a szövetség elnöke tájékoztatott, a hagyományápolást nem kizárólag a régi szokások, zenék őrzéseként értelmezi, nagy hangsúlyt fektet a közösségépítésre és arra, hogy a következő generáció is megtalálja azt a hagyományainkban rejlő tudást, amit továbbvisz, ami a jelenben is alkalmazható, éltethető és funkciójában használható. Tevékenységük során szakértői képzéseket, táncoktatásokat indítanak és vidékfejlesztési programokat, amiknek segítségével a hagyományőrző, értékteremtő kisközösségekkel közösen, hosszú távon gondolkozva újjáéleszthetik kistelepüléseink kulturális, közösségi hagyományait.

Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc- díjas népdalénekes így nyilatkozott erről: – Kodály Zoltánnak tökéletesen igaza van abban, hogy a kultúrát nem lehet örökölni, hanem minden nemzedéknek meg kell tanulnia az elődöktől s hozzátenni a maga tudását. Ebben rejlik a Szövetség csoportjainak generációkon átívelő, áthagyományozódó tudása és válik a közösségek megtartó erejévé.

A Szövetség, megalakulásának 30. évfordulójának alkalmából a Nemzeti Táncszínházban tartott esti előadáson a táncosok tájegységek szerint – Rábaköztől Szatmárig – mutatták be az egyes vidékek jellegzetes táncait és viseleteit.

A hagyományőrző együttesek táncosainak több generációja lépett színpadra, felnőtt és gyerek táncosok, a Népművészet Mesterei, Fülöp Ferenc-díjas magyar, magyarországi cigány, német és szlovák nemzetiségű táncos szólisták. A települések, ahonnan a résztvevők érkeztek: Bag, Bogyiszló, Decs, Érsekcsanád, Gara, Gencsapáti, Hosszúhetény, Hőgyész, Isaszeg, Jászberény, Kalocsa, Kapuvár, Kozármisleny, Miske, Mórágy, Nagyecsed, Nemesnádudvar, Őcsény, Paks, Rimóc, Sármellék, Sárpilis, Sopron-Ágfalva, Szany, Szil, Uszód, Varsány, Veresegyház, Veszprém és Vitnyéd.

A Muharay Elemér Népművészeti Szövetség 1990-ben alakult azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet azokra a tradicionális falusi közösségekre, akik – politikai szándékoktól függetlenül – ezt a kultúrát a sajátjukként élik, őrzik, alakítják és átadják. Azokra a csoportokra és közösségekre, amelyek a magyar folklórkutatás eredményeit felhasználva, fiatalok szellemiségét alakítva teremtették és teremtik meg a hagyományos kultúra átadásának és használatának nemzetközi viszonylatban is példaként emlegetett magyar modelljét.

– A hagyomány továbbélésének és a népművészettel foglalkozó művészeti csoportok munkájának létfeltétele, hogy szervesen illeszkedjenek napjaink kulturális, társadalmi életébe. A falusi gazdaság, a falusi vendégfogadó készség és alkalmasság fejlesztése az ország gazdasági érdeke. Az élhető, szerethető falu azonban emberekből, falusi közösségekből áll, akiknek életminősége, gazdaság-, táj- és környezetformáló képessége, szépérzéke, ízlése, műveltsége és szórakozása mind meghatározója annak, hogy szívesen megy-e az ember a faluba. A faluközösségek összetartó erejét legjobban a gyökerek, a helyi szokásrend, a helyi folklór, a népművészet századok alatt kialakult tulajdonságai alakítják. A népviselet, a helyi textilek; a hímzés, szövés, a hagyományos használati tárgyak, helyi mesterek által készített cserépedények, a faragott vagy festett bútorok, a dalok és a táncok éppúgy jellemzői egy tájnak, mint a természeti környezet vagy az építészeti arculat – foglalta össze munkájukat Héra Éva, a Muharay Népművészeti Szövetség elnöke.

Muharay Elemér

A Jászberényhez tartozó Hajtapusztán született 1901-ben. 1945-ben útnak indította Muharay-együttes név alatt népi színjátszócsoportját. 1946-ban Muharay Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttese is létrejött. 1948-tól 1950-ig a Szabad Művelődési Tanács osztályvezetője volt, 1950-51-ben dramaturgként dolgozott a Fővárosi Operettszínházban, 1951-től haláláig pedig a Népművelődési Intézet Néprajzi osztályának vezetője volt. Utolsó rendezését, a Gyöngyös Gyöngyi szép szerelme című darabját 1959-ben mutatták be Kodály Zoltán zenei közreműködésével.

Borítókép: A sárközi karikázóban a tájegységről érkezett csoportok táncosai közösen vettek részt. A találkozóra az ország minden részéből érkeztek fellépők