Jobbal kezdte, ballal befejezte

Új kiállításokon új festményekkel szeret megjelenni Zsiros Ari. De most kicsit várni kell az új tárlatra, mert nem készül új anyag. Eltört a jobb karja a szekszárdi alkotónak. Egy-két félkész művét fejezte csak be az utóbbi időben, bal kézzel.

Wessely Gábor

Fotó: A szerző felvétele

Bal kézzel fest Zsiros Ari. Pedig jobbkezes. Csakhogy a jobb felkarcsontja eltört. Egy-két félkész művét így fejezi be, újakba egyelőre nem kezd. Bár szeretne. Szüksége lenne friss anyagra, mert évfordulós kiállításra készül. A szekszárdi képalkotó 70 éves.

– Körülbelül húsz éve festek – mondja –, intenzívebben a nyugdíjba vonulásom óta, 13 éve. Persze az egész pedagógusi pályám során kéznél volt a színes kréta, a tábla, a papír, az ecset. Rengeteget rajzoltam, festettem a gyerekeknek, a gyerekekkel. Volt eddig 44 önálló és körülbelül kétszáz közös kiállításom. Nagyjából kilencszáz képet készítettem.

Fontos és hasznos művészetszervezői tevékenységet is folytatott az alkotó. Házának egyik helyiségében, négy éven keresztül működtette a Zsari Galériát. Irodalmárok, képzőművészek és zenészek találkoztak nála 2013–2017-ig, összesen 17 alkalommal, a tárlatmegnyitó programokon. A helyi, Tolna megyei tehetségek megismerése és megismertetése volt a célja. Ami a kultúrházaké szokott lenni. Munkáját támogatta férje és több alkotótársa.

– Érezhető űrt hagytunk magunk után mikor abbahagytuk – emlékszik vissza. – Sokan érdeklődtek, hogy lesz-e folytatás, de ez, több ok miatt, ennyi volt. Most már inkább egyéni tárlatokban gondolkodom. Arra viszont új anyag kell. Nem szeretek régi képekkel előhozakodni. Ha a kezem rendbe jön, nekilátok. Van munkatársam is, Lili a nyolcéves unokám. Ha eljön hozzánk, nagy élvezettel készíti a kis festményeit. Jó a kézügyessége, szívvel-lélekkel alkot. És ez a legfontosabb. Aki szereti azt, amit csinál, biztos, hogy figyelemre méltó dolgok kerülnek ki a kezei közül.

A 45. tárlatra
Mórágyon született Zsiros Ari, 1951-ben. Kaposváron tanítói (1973), Baján német tanári (1987) oklevelet szerzett. Férje mérnök, egy fiuk és két unokájuk van.
Nagyon szeretett tanítani, és nagyon szeret festeni is. Egy ideig két alkotótársát, E. Nagy Máriát és Keller Jolánt bevonva a szervezőmunkába – magángalériát működtetett, írókat, költőket, zenészeket, énekeseket is meghívva a tárlatmegnyitókra, bemutatkozási lehetőséget kínálva a különböző művészeti ágak helyi képviselőinek. Életszemléletét is ez jellemzi: a jó emberek, jó dolgok felfedezése, megismertetése. Vallja: „ha a jóságra, szépségre, szeretetre való törekvés járná át minden ember lelkét, megmenthető lenne az emberiség. Az élet tele van csodálatos dolgokkal, csak észre kell vennünk őket!”
Eddig mintegy kilencszáz, nyugalmat árasztó, harmóniát sugárzó képet festett. A 45. önálló tárlatára készül.