A nőiruha-készítő, akinél festve múlik minden este

A 63 éves asszony 15 éve kezdett komolyabban foglalkozni a képzőművészettel. Monostoriné Kovács Mária először ceruzarajzokat készített – főleg portrékat –, majd körülbelül 2010-től festményeket, tájképeket. Persze tehetség és előzmények nélkül senki nem vág bele ilyesmibe. Nála ez is, az is megvolt. Igaz, az előzmény a műszaki rajzhoz közelebb állt, mint a művészi alkotáshoz: szabásmintákat rajzolt, lévén nőiruha-készítő, illetve a leendő varrónők szak­oktatója.

A férjem 18 éve meghalt – idézi fel a történteket –, és szükségem volt valami elfoglaltságra, ami kitölti a napjaimat. Elég jól ment a rajzolás és festés, de szerettem volna fejlődni, ezért két éve csatlakoztam a megye képzőművészeihez, beléptem a Bárka szalonba. Látásmódban, technikában sokat tanulok tőlük, főleg a csoport művészeti vezetőjétől, Biszák Lászlótól.

A sióagárdi alkotó most jutott el odáig, hogy munkáival a közönség elé álljon. Hazai pályán mutatkozott be, a helyi művelődési házban. Szeptember közepétől november közepéig voltak láthatók a képei. Csoportos tárlatokon már többször szerepeltek a művei. Most is ott vannak a bárkások sióagárdi kiállításán, ami az egyéni tárlat után, november 19-én nyílt.

Szeretnék majd máshol is egyéni tárlatot – mondja –, de először kíváncsi voltam a helyi fogadtatásra. Jól sikerült, ami lendületet ad. Táborokba is járok a bárkásokkal, az is lehetőség a stílus csiszolgatására, a haladásra. Négy éve nyugdíjas vagyok, a fiam és a lányom már felnőtt, van időm olyan kedvtelésekre, amelyekben örömöm telik. Egy ideig gyógy­masszőrként is dolgoztam, de a kezem már nem bírja. Viszont légzésterápiával máig foglalkozom, előadásokat is tartok, ha felkérést kapok.

Legkedvesebb időtöltésem azonban az alkotás. Portrékat is készítek újabban – ecsettel persze, a ceruzarajzos előzmények után –, és az absztraktban rejlő lehetőségek is érdekelnek. Megnyugtat, leköt ez a tevékenység, minden este festek.

Borítóképünkön: Monostoriné Kovács Mária termékeny alkotó, csiszolgatja stílusát, mindennap odaül a festőállvány elé