Nemes hölgy viselte a díszes ruhát

Az öltözet feltehetően a Perczel családtól származik, s nemcsak egy 19. század közepi, vidéki nemesasszony ízlésvilágát tükrözi, hanem az akkori európai divattrendet is. Emellett azt is megmutatja, hogy egy luxuscikken – a kasmír sálakon – megismert keleti minta hogyan terjedt el Európában a hengernyomott anyagokból készült öltözékeken.

– Anyaga selyem, gyapjú, pamut és lenkönnyű, vékony félselyem – mutatta be a több mint százötven éves ruhát Lovas Csilla, az intézmény főmuzeológusa. – Szövete élénk színű, nyomott mintával díszített. Az anyagon natúr alapú színes virágfüzérsáv váltakozik barna-okkersárga, mozaikszerű háttéren hajlított csúcsú könnycseppmintával. A ruha felső része testhez simuló, bélelt, nyakkivágása elöl kissé V alakú, dereka szűkítőkkel karcsúsított. Az ujjai felül szűkek, majd könyöktől tölcsér alakban bővülnek, úgynevezett pagoda fazonúak. Az ujjak alját – feltehetően utólag – széles barna bársony paszpóllal díszítették. A felső rész a sűrűn ráncolt szoknyával egybeöltött. A szoknyarésznek nincs bélése, alsószoknyával viselték.

A kézzel varrott ruha Moór Anikó okleveles ruharestaurátornak köszönhetően nyerte vissza eredeti fényét. Különlegessége az anyag keleties mintája. A perzsa-indiai eredetű hajlított csúcsú, csavarodó könnycsepp alakot formázó, úgynevezett „paisley” minta európai nevét a skóciai Paisley városában működő szövőüzemről kapta. A jellegzetes motívum a 19. század első felében divatos, keletről importált, drága kasmír sálak fő díszítőeleme volt. A 19. század közepén a hengernyomott anyagokon is megjelent, ezáltal hozzáférhetővé vált ez az egzotikus mintakincs a kevésbé tehetős rétegek számára is.

A Perczel család az egyik legjelentősebb Tolna megyei középbirtokos nemesi família volt. A nemzetség a 18. század közepén telepedett le a megyében, és a 19. században is megőrizte jelentős közéleti szerepét, országos és megyei szinten egyaránt. A család női tagjairól kevesebbet tudunk, ismerjük az anyakönyvi adatokat, néhány arcképet és fotográfiát, de az élettörténetüket, életmódjukat kevés forrás vagy emlék örökíti meg. 

Korunkra a Magyarországon fennmaradt, 19. századi női viseletek döntő többsége díszruha vagy elegáns utcai viselet. A mindennapi használatra szánt otthoni ruha kevésbé számított megőrzendő értéknek, így nagyon kevés maradt fenn. A korabeli divatképek is ritkán mutattak be otthoni használatra szánt ruhát. A háziruhát, vagyis a délutáni ruhát otthon, családi körben hordták, de ebben az öltözetben már férfi látogatót is fogadhattak a hölgyek. Ez a női háziruha tulajdonképpen egy nemesasszony vagy leány magánéletébe enged bepillantást.