Nagycsütörtöki tolnai népszokások, melyekről lehet, hogy sosem hallott

– A parasztgazdák a nagyhéten iparkodtak rendbe tenni portájukat, de a faluközösségek szintén a nagyhéten végezték a közmunkák jelentős részét, így a határbeli utak javítását, a kutak tisztítását, az árkok újraásását – tudtuk meg Balázs-Kovács Sándor néprajzkutatótól, akivel az ilyenkor legjellemzőbb népszokásokról, hiedelmekről beszélgettünk.

– Váralján mindenki meszelt, takarított nagyhéten. Volt, aki ilyenkor a gangot meszelte, más a padlót fényesítette, míg a nők a patakban mosódeszkával, sulykolófával mosták a ruhákat. Kaposszekcsőn a földeken dolgoztak, úgy tartották, hogy a nagyhéten vetett mag nagyra nő. 

Kereplés és fésülködési tilalom nagycsütörtökön

Nagycsütörtök az oltáriszentség és a papság alapításának ünnepe, Jézus szenvedéseinek kezdete. Bátai neve csonkacsütörtök. A szertartásra hívogatás ezekben a napokban kerepléssel történt, például Cikón és Nagymányokon, ahol a kerepelő gyerekek munkájukért adományt, házanként egy-egy nyers tojást kaptak. Ugyancsak zajkeltéssel járó szokás volt az úgynevezett pilátusverés, pilátuségetés is. Várdombon a nagycsütörtöki mise után tűzszentelés volt, miközben a harangok megszakítás nélkül szóltak.

Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték. Balázs-Kovács Sándor szerint Várdombon ilyenkor spenótot vagy más zöldfőzeléket főztek, melybe zsenge csalánhajtást, vagy lucerna friss gyenge hajtását is belefőzték, hogy jó termés legyen. A csirkék életébe is vagdalt csalánt kevertek.

Általánosan ismert tilalom volt, hogy nagycsütörtökön nem szabad fésülködni, amelyhez különböző, az Újszövetségen alapuló legendák is kapcsolódnak. Szekszárdon úgy tartották: „tilos nagycsütörtökön fésülködni, mert Szűz Mária is akkor fésülködött, és mikor ment Jézus után, beleakadt az inge egy csipkebokorba.