Nem szentírás, de megoldást nyújthat rossz élethelyzetekre

Edith Eva Eger, egy magyar zsidó származású pszichológus, akit 1944-ben – tizenhat éves korában – családjával együtt elhurcoltak az auschwitz-i haláltáborba. Döntés című könyvének első felében az ott átélt borzalmakat mutatja be, ahogy nővérével próbálták túlélni a mindennapokat. Éhezést, betegségeket kellett átvészelniük – szüleik halálát egyszerűen elgyászolni sem tudták –, mindemellett folyamatos kínzást és megaláztatást kellett elszenvedniük, mire végre biztonságban tudhatták magukat.

A Holokauszt túlélő kendőzetlenül írja le történetüket, s bár ha édesapja másképp dönt és időben disszidáltak volna egészen más fordulatot vehetett volna az életük, mégsem ezen kesereg, próbálja minél optimistábban megélni a mindennapokat, és életét arra teszi fel, hogy segítsen másokon. A háború után Amerikában alapított családot és pszichológus lett. Könyve második felében ezt a háború utáni, kiszabadulást követő életet, a megpróbáltatásokat mutatja be.

A könyv célja, hogy bizonyítsa, van kiút saját elménk börtönéből. Nem szentírás, de szinte bármilyen rossz élethelyzetre megoldást nyújthat: rossz házasság, mérgező kapcsolat – párkapcsolati és családi kapcsolat egyaránt –, de főként saját korlátaink feloldására. Témáját tekintve nagyon komor, mégsem hangolja le olvasóját, inkább lelkesíti és új perspektívát kínál. Megmutatja, hogy egy rossz élethelyzetben is dönthetünk úgy, hogy az örömöt és szabadságot választjuk.