A mohácsi vész környezetbe ágyazva

Három évvel ezelőtt a Trianon-küldetés című sci-fi játszott el azzal a gondolattal: mi lett volna, ha 1526-ban Nagy Szulejmán török szultán félelmetes hadereje nemcsak Tomori Pál sokkal gyengébb magyar ármádiájával, hanem emellett két, rakétákkal, gépfegyverekkel dugig feltöltött harci helikopterrel is kénytelen lett volna szembenézni?

A poént – stílszerűen szólva – nem lőjük le, a fikciós műfaj kedvelőinek nem felesleges elolvasniuk a könyvet. A non-fiction, azaz nem a képzelet szülte műfaj elkötelezettjeinek pedig Mohács ügyben a Türk Attila - Varga Szabolcs szerkesztésében a Martin Opitz Kiadó gondozásában, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel, a Duna-Dráva Nemzeti Parkkal, a Mohács500 Egyesülettel karöltve megjelent kiadványt ajánljuk.

A Mohács szimfónia - Tanulmányok a mohácsi csatával kapcsolatos kutatások eredményeiből című kötet – olvasható az aajánlásban – „széles spektrumot nyit a különböző tudományágak képviselőinek legújabb kutatási eredményeire, amelyek tovább segíthetnek bennünket a feldolgozás folyamatában. A csata értelemszerűen történelmi esemény, így értelmezése elsősorban történeti kérdés.

Ezért három tanulmány is foglalkozik egy-egy részkérdéssel: jelesül a korabeli klimatikus viszonyokkal, II. Lajos halálának a lokalizálásával, valamint két történelmi forrás – Brodarics István kancellár szemtanú beszámolója, valamint Istvánffy Miklós évtizedekkel később kelt történetírói szövege – összehasonlításával. A kötet egyik fontos újdonsága a természettudomány, különösen a geográfia eredményeinek hangsúlyos bemutatása.”

Ismeretes, hogy a csatának jelentős Tolna megyei vonatkozása van, s nemcsak az, hogy a győztes ütközet után a törökök pusztító, véres sávot vágtak szűkebb pátriánkban előrenyomulásuk idején. Már a csata előtt megyénken vonult át és Szekszárdon pihent meg Mohács felé vezető útján II. Lajos magyar király és serege. Az olvasók figyelmébe ajánlott, szép kiállítású kötet sem nélkülözi a Tolna megyei vonatkozásokat. Dr. Varga Anna etnobotanikus, etnobiológus példának okáért a csatatér korabeli környezetét tekinti át. Ennek keretében ír az ártéri növényzetről, külön bemutatva a Bogyiszló melletti kasztói őstölgyest.