Jókaival vetekedett népszerűségben a regényes életű író

– Idén, amikor irodalmi életünk legnagyobbjainak születési évfordulóját ünnepeljük, ne feledkezzünk meg arról, hogy Vas Gereben is 1823-ban született. Sajnos ma már kevesen ismerik a kitűnő humorú, gazdag képzeletvilágú, szórakoztató írót, aki Fürgeden született Radákovits József néven és volt, amikor népszerűségben Jókaival vetekedett – mondta Miskolczi Zoltánné. 

A tamási Könnyü László Könyvtár nyugalmazott igazgatója a napokban a Dám Pontban megnyílt emlékkiállításon méltatta Vas Gerebent, akiről lapunknak is beszélt.

– Hogyan jellemezhetjük Vas Gereben életművét?
– Ma leginkább csak a nevét ismerik, azt is főként azért, mivel talán nincs olyan hazai település, ahol ne lenne róla elnevezett utca, amely természetesen Tamásiban is van. Bár nevét ismerjük, de életművét és jelentőségét nem igazán, pedig Jókai mellett a kor legnépszerűbb regényírója volt. Művei egyfajta korrajznak tekinthetőek, amelyben megelevenedik a dunántúli táj, a táblabírák kora, a napóleoni háborúk és a reformkor. Rengetegen szerették, olvasták ekkoriban. Az első regényétől kezdve, amely 1855-ben jelent meg, 1868-as haláláig évente adták ki könyveit. Fogadtatása ugyanakkor vegyes volt, hiszen míg az olvasók imádták, várták az új műveit, a korabeli irodalmi kritika „szétszedte”. 

Állandóan bírálták, mivel szerintük történetei, jellemrajzai nem voltak elég aprólékosak, egyes eseményszálakat nem varrt el, másokat pedig hirtelen felvett a történeteiben. Azzal együtt, hogy regényeiben jellemzőek a régies kifejezések és a korszak irodalmára jellemző körülményes cselekményszövés, nyugodtan mondhatjuk, hogy szórakoztatóak, kellemes olvasmányok.

– Az író Radákovits József néven született. Honnan a különös Vas Gereben név?
– Az írót kötekedő emberként, de szellemes társalgóként írták le kortársai, akinek humora gyilkos élű, sértően kritizáló volt. Ezért nevezték el baráti körében már ifjúkorában Vas Gerebennek. A gereben ugyanis fésűforma goromba mezőgazdasági eszköz, amellyel a növényi rostokat kényszerítik rendre. Ha a gereben vasból készül, még gorombább. Ő pedig kedvtelve vállalta ezt a hibákat durván fésülő szerepet és íróként Vas Gerebennek nevezte magát.

– Nem túlzás azt állítani: élete olyan színes, fordulatokkal teli volt, hogy bátran lehetett volna akár saját regényeinek egyik alakja is...
– Valóban. Rövid, de nagyon tartalmas, kalandos életet élt két házassággal, pénzgondokkal, a kritikusokkal folytatott állandó küzdelemmel. Mikszáth Kálmán szavaival „a fürgedi pusztán, egy kis ispáni lakban, csikósok, bojtárok, öregbéresek és urasági hajdúk közt született jó időben, mikor még a régi világ megvolt a maga pipázó táblabíráival”. 

Mint írja, a kis Józsefet már ekkor messze földön a legvásottabb kölyöknek tartották, mivel mindenkinek túljár az eszén. A csínytevés később sem állt távol tőle: hiszen emiatt bocsátották el Pécsett a középiskolából, majd az első, uradalmi írnoki állásából. Hasonló furfanggal jelentkezett a jogakadémiára is: a hiányzó középiskolai bizonyítványt rokonától, Radákovits Bódogtól kölcsönözte – annak tudta nélkül – amellyel fölvették a győri jogakadémiára, ahol testi ereje, ötletessége, esze, vidámsága és az irodalmi jártassága az ifjúság vezérévé avatta. Miután végzett, ügyvédi irodája fényesen beindult, családot alapított, amikor kitört az 1848-as forradalom. A Nép Barátja című kormánylapot szerkesztette, amelyben a forradalom céljairól írt. Ez országszerte ismertté tette.

– Úgy tűnt, hogy Vas Gereben ekkora befutott, révbe ért... 
– Sajnos hamarosan rosszra fordultak a dolgok. A csalást megúszta rövid börtönnel: csak az ügyvédségtől tiltották el, ám hamarosan megözvegyült és két kisgyermekkel maradt magára. Ettől kezdve szakadatlan munka és gond lett az élete, de tele volt mesélnivalóval arról a világról, amikor az ő szülei fiatalok voltak. A napóleoni háborúk hazai kalandjairól a Régi jó idők című regényében írt, a reformkorról szóló könyve a Nagy idők, nagy emberek 1856-ban jelent meg. 

A következő esztendőben látott napvilágot talán legjobb műve, a vándorszínészekről szóló A nemzet napszámosai. Innentől évente újabb könyvvel jelentkezett. Második házassága gondokkal volt teli, az író a különféle feszültségek elől szinte belemenekült az írásba. 1868 elején személyesen látogatott Bécsbe, hogy lapjának, az új Nép Barátjának tudósítson. Egy rosszullétetet követően a gyógyszertárba sietett, hogy orvosságát bevegye, ahol hirtelen összeesett és alig 45 évesen meghalt. Tizenhét évig feküdt jeltelenül, idegen földben, a bécs-wáhringi temetőben, mire végre 1885-ben hazahozták a maradványait.

– Szülőföldjén mennyire őrzik Vas Gereben emlékét?
– Tamásiban 1909-től ápolták az emlékét, amikor Reich Oszkár szolgabíró kezdeményezésére húsvét hétfőn egy emléktáblát helyeztek el a tamási erdőben, a török megszállást is átvészelt őstölgyeknél, ahol egykor az író is szívesen tartózkodott. Az író születésének századik évfordulójára 1923-ban nagyszabású ünnepséggel emlékezett a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület Fürgeden és Tamásiban. A második világháború utáni évtizedekben Vas Gereben neve feledésbe merült. Az időközben tönkrement emléktáblát 1983-ban a miklósvári tó mestereségesen kialakított szigetén állították fel újra, amelyet Gyeney Judit, tamási származású grafikusművész készített. 

A város önkormányzata 2001-ben Szatyor Győző pécsi szobrász által készített kopjafával állított emléket az úgynevezett Vas Gereben-fák egyetlen – ekkor még élő, ma már kidőlt állapotában látható – példányának. Számunkra ő nem egy írói életmű vagy tananyag. Vas Gereben ide született „hol legszínesebb a magyar szó”. Ez a vidék tudhatja magáénak a Vas Gereben fát, a közelben áll a szülőháza, itt őrzi emléktábla a nevét. Örömteli, hogy az évfordulós programok sokféleségével megidézzük egykor ünnepelt, majd elfeledett alakját.