731 éve hunyt el Árpád-házi Szent Kinga

Árpád-házi Szent Kinga, vagy Kunigunda, Esztergomban született 1224. március 5-én, apja IV. Béla magyar király, édesanyja Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő, húgai pedig Szent Margit és Boldog Jolán voltak. 

A királylány később Lengyelország és Litvánia védőszentje lett, személye nagyban hozzájárult az évszázadok óta tartó magyar-lengyel barátsághoz.

Kinga vagy Kingus, a Kunigunda név állítólagos besenyő változata.

Az akkori kornak megfelelően korán eljegyezték, de jött a tatár veszedelem

Kingát gyermekkorától mély vallásosság jellemezte, fiatalon szüzességi fogadalmat tett, életét Istennek ajánlotta. Az akkori szokásoknak megfelelően a királyi családok gyermekeit korán eljegyezték, így Kingát is a Piast házból származó V. Boleszláv lengyel fejedelemmel.

A magyar Julianus barát miután 1235-ben elérte a volgai bolgárok országát, majd a keleten maradt magyarokat meglátogatva először adott hírt IV. Béla királynak, a készülő tatár támadásról. A félelem nem volt alaptalan, röpke néhány év és a tatár veszedelem valósággá vált. Batu kán a támadó tatárok vezére úgy gondolta, hogy ha hódító háborúját Magyarország ellen kezdené meg, a lengyelek bizonyára a segítségükre sietnek, így először Lengyelország ellen indított támadást egy 10 ezer harcosból álló hadsereggel.

A legnicai csatában, melyre 1241.április 9-én került sor, döntő vereséget mértek a lengyelekre, viszont a győztes ütközet ellenére, a mongolok nem akarták elfoglalni az országot, hanem Morvaországon keresztül Magyarországra zúdultak és csatlakoztak Batu kán főseregéhez. Ezzel kezdetét vette az úgynevezett tatárjárás, amikor is a muhi csatában legyőzték a magyar seregeket, majd feldúlták az országot. 1241 áprilisa és 1242 márciusa közötti majdnem egy év leforgása alatt a mongol sereg dúlása nyomán Magyarország lakosságának körülbelül a fele elpusztult (3 millióból kb. 1,5 millió ember), emellett hatalmas volt az anyagi kár is.

A történészek szerint a mongol sereg is sok harcost veszített és nem tudta megsemmisíteni a teljes magyar haderőt sem. Erre bizonyíték az, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után több külföldi hadjáratot is vezetett, továbbá a tatárok nem tudták elfoglalni a magyar várak jelentős részét sem.

A teljes cikket elolvashatja a duol.hu-n.