A múzeum faláról tekint le ránk Pesthy Pál miniszter

A 18. század első felétől élt szűkebb pátriánkban az a földbirtokos család, melynek legismertebb tagja Pesthy Pál volt. Életének főbb állomásairól, a róla készített festményről Lovas Csilla, a múzeum irodalomtörténész főmuzeológusa adott összefoglalást. Ezt idézzük az alábbiakban.

Pesthy Pál 1873. július 9-én született Uzdon. Szülei Pesthy Móric és Belák Erzsébet voltak. A középiskolát Bonyhádon, majd Selmecbányán, jogi tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte, ezt követően ügyvédi, majd bírói vizsgát tett. 1897-ben joggyakornok volt a budapesti királyi törvényszéknél, 1898-ban pedig aljegyző lett a szekszárdi járásbíróságon. 1900-tól három évig a paksi járásbíróságon albíróként dolgozott, ezután áthelyezték a megyeszékhelyre. 1908-ban járásbíró, majd 1912-ben a járásbíróság vezetője lett.

1915-ben kinevezték a szekszárdi törvényszék elnökévé, 1921-ben királyi kúriai bírói címet nyert. A következő évben nyugdíjazását kérte, hogy politikusi pályára léphessen. 1922. május 26-án a gyönki választókerületben egységes párti (keresztény-keresztyén földmíves-, kisgazda- és polgári párti) programmal képviselőnek választották. A Parlamentben igazságügyi és földművelésügyi témákban tárgyilagos, szakszerű felszólalásai általános elismerést keltettek. 1923-ban nagy többséggel választották az országgyűlés alelnökévé.

Karrierje tovább ívelt felfelé: 1924 márciusában Bethlen István kormányának igazságügy-minisztere lett. Gyönk község díszpolgári címet adományozott neki. 1926-ban másodszor is képviselőnek választották kerületében. 1927-ben Sárszentlőrinc és Szekszárd tisztelte meg díszpolgári címmel. A sajtó így jellemezte alakját 1928-ban: „Pesthy Pál szerénysége, éppen úgy, mint okossága is természetes és közvetlen. Ez nem alázkodó szerénység, de jó tulajdonsága egy olyan férfinak, aki joggal van tudatában képességeinek.

Emberszerető ember – ezzel lehetne talán legtalálóbban jellemezni Magyarország igazságügy-miniszterét, aki beleírta nevét a mai kor történelmébe, nem rikító hangossággal, de maradandó érdemeivel és azzal a tisztességgel és jóhiszeműséggel, ami nála nem lecke, hanem született emberi jótulajdonság.”

1929. január 4-én lemondott a miniszteri tárcáról, hogy a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet elnöke legyen. Ugyanekkor az Egységes Párt elnökévé is megválasztották. 1936-tól az Országos Földhitelintézet elnökeként tevékenykedett. Számos egyházi hivatalt viselt, elnöke volt az Országos Protestáns Árvaegyletnek is. A háború alatt visszavonult a politikától. 1952. május 7-én Sárszentlőrincen hunyt el.

Miklósi M. (Mutschenbacher) Ödön (1881-1942) szekszárdi festőművész 1935-ben festette meg a jeles személyiség arcképét. Korábban, az 1920-as évektől több jelentős Tolna megyei személyiség reprezentatív portréját készítette el a vármegye és a város, illetve szekszárdi intézmények számára. Az arcképfestészetben a realista hagyományt követte. Szinte fotografikus hűségre törekedett, ugyanakkor érzékletesen megjelenítette az ábrázolt alany személyiségét is.

Az arcképek közös jellemzője a szokatlanul erőteljes színvilág, a harsogó színekkel megfestett környezet és háttér. Miklósi M. Ödön az 1920-as években Apponyi Rezső főispán és Apponyi Sándor gróf portréját festette meg a vármegyeháza számára. 1934-ben Szekszárd közgyűlése megbízta azzal, hogy fesse meg a város díszpolgárainak és polgármesterinek arcképeit. A közgyűlés azonban csak a felhasznált anyagok árát térítette meg. Miklósinak még így is megérte, hiszen a reprezentatív portrék elkészítése jó reklám volt számára, ezzel is festői hírnevét öregbítette.

Az első portrét, Apponyi Albert képét 1935-ben helyezték el a városházán. Ugyanebben az évben Miklósi két további díszpolgár, Pesthy Pál és Bezerédj Pál portréját festette meg, mely művek sokáig nem kaptak nyilvánosságot, a művész tulajdonában maradtak. Pesthy Pál portréját csak Miklósi halála után, 1942-ben helyezték el a város közgyűlési termében.