Táblák emlékeztetnek a tamási vitézekre

A Honvéd Hagyományőrző Egyesület Tolna vármegyei Területi Szervezetének rendezvénye a régi bíróság előtt zajlott le, ennek az épületnek a falára került a Forrai Lajos kőfaragó által térítésmentesen készített két gránitlap.

A Himnusz elhangzása után Lévai Miklós nyugállományú alezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke tartott ünnepi beszédet, katonaemberként mikrofon nélkül, közvetlenül a közönséghez fordulva. Egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar nyelvben vannak olyan szavak, melyeket nem lehet más nyelvekre lefordítani.

Ezek közé tartozik az édesanya, a haza, a honvéd és a vitéz szó is. Utóbbi megnevezés történelmi gyökerekkel rendelkezik, hiszen azokat illette, akik vitézül szolgálták a hazát. Nem véletlen, hogy az egyenruhát viselő személyek, azaz a katonák a „vitéz úr” megszólításban részesültek.

Magyarországon az első világháború után, 1920 és 1945 között működött a vitézi rend, mely szervezetnek Horthy Miklós kormányzó volt az alapítója és főkapitánya; az ország vezetője a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka is volt. A rend tagjai pedig azok lehettek, akik igazoltan, származásra, rendfokozatra és rangra tekintet nélkül vitézül helyt álltak a Nagy Háborúban.

Ezt követően a 93 éves dr. Deák Gábor, a város rendszerszerváltás utáni első polgármestere lépett a mikrofonhoz. Mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy nagy adósságot törlesztenek a kései utódok, amikor a Honvéd Hagyományőrző Egyesület emléktáblát állít az első világháborúban vitézül harcoló tamásiaknak.

– Ezek a vitézek voltak azok, akiket a hároméves poroszos, szigorú katonaidejük letöltése után behívtak az első világháború kitörésekor a haza védelmére – folytatta beszédét. – Ők nem sokat tudtak az ármánykodó nagyhatalmak alkujairól, egyezményeiről. Azt tudták, hogy veszélyben a haza, körülötte gyülekeznek, készülődnek a Kárpát-Magyarországra támadni akaró csehek, oroszok, románok, szerbek, olaszok.

Nem vérengzeni, gyilkolni mentek, csak feltartoztatni, visszavetni az ellenséget. Harcuk sikeres volt, mivel az első világháború négy éve alatt ellenséges katona nem tette a lábát Magyarország földjére.

Dr. Tóth Csaba, a Horthy Miklós társaság vezetőségi tagja a Magyar Hiszekegy elszavalása előtt a vers záró mondatáról – Hiszek Magyarország feltámadásában! – adta közre értelmezését. Kijelentette, hogy először legyünk magyarok és csak utána jobboldaliak, avagy baloldaliak. Ez esetben lesz feltámadás, ekkor Isten csodát is tehet Magyarországgal.

Az emléktáblákat Csibi Imre katolikus plébános és Szalai Géza református lelkipásztor áldotta meg. Ezután a jelenlévő szervezetek tagjai koszorúztak, a rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget. Az avatáson megjelentek a Történelmi Vitézi Rend, a Tolna vármegyei Nemzetőr Egyesület és a Szent György Lovagrend képviselői, illetve a táblákon szereplő személyek leszármazottai is.