Kedvelte vidékünket, gyakran megfordult itt Ferdinandy György

Portálunknak több alkalommal is adott interjút, s egy-egy ilyen beszélgetés alkalmával az is kiderült, hogy mély érzelmi kapcsolat is fűzi szűkebb pátriánkhoz. 

Közel húsz évvel ezelőtt, a Tolnai Népújság 2004. június 12-i számában is megerősítette: szeret itt lenni. Majd így folytatta: „Nem is gondoljuk, milyen szép ez a vidék. A közelmúltban Floridában töltött némi időt, gyógykezelés miatt. Végtelen sík vidék – írja le az USA félszigetét, ami nekünk, közép-európaiaknak álombéli paradicsom, de neki egyhangú táj. Szekszárdra Szegedről autózott ide: Baja után, amikor Tolna megyébe érünk, váratlanul kibontakozik az utas előtt a dunántúli dombság. Hol van ehhez a megkapó látványhoz képest a legyalult Florida...?”

Már gyermekként megismerkedett Tolna megyével

Újabb, még meghatározóbb adalékkal a Tolnai Népújság 2011. július 17-i számában szolgált: „íróként legalább hétszer járt Szekszárdon az elmúlt húsz esztendőben; ám gyermekként már hat és fél évtizede megismerkedett Tolna megyével. Ugyanis a háború után rövid időre Kisdorogra került: ahol, mint írta, pásztorkodott, tízéves, kitelepített pesti gyerekként.”

Erről a kisdorogi időszakról a Magyar Kurír katolikus hírportál 2020. október 17-i számban Tamás Menyhért közölt részleteket. Az ifjúságát vármegyénkben töltő, Bonyhádon érettségizett, Kossuth-díjas író elmondta: „Gyurka abba a faluba került, ahol én felnőttem. Szép közös emlékek fűznek minket Kisdoroghoz. Később nagyon jó barátságba kerültünk. Legutóbb elvittem egy idősek otthonába a gyerekkori szerelméhez, amit egy dokumentumfilm is megörökített. A negyvenes években voltunk gyerekek, falkában játszottunk, és én csak azt tudtam, hogy Gyuri nem idevalósi, hanem máshonnan érkezett.”

A megyei könyvtár nyugalmazott igazgatója baráti kapcsolatot ápolt az immár néhai íróval

Ferdinandy György vármegyénket megtisztelő látogatásait annak idején Elekes Eduárdné – ahogy mindenki nevezte: Mini – szervezte.

– A nyolcvanas évek végén ismerkedtem meg műveivel – mondta el portálunknak. – Ekkoriban, Ordas Iván újságírónak köszönhetően, eljuthattak könyvárunkba az Európai Protestáns Szabadegyetem által kiadott könyvek. Ezek között akadtak olyanok is, melyek Ferdinandy György munkásságát mutatták be. Ezeket a nagy elismeréssel írt méltatásokat elolvasva elhatároztam, hogy amint lehet, meghívom hozzánk, azaz könyvtárunkba a szerzőt. Ez így is történt, a kilencvenes évek elejétől kezdve a kettőezertízes évek végéig nagyon sok alkalommal járt nálunk, egyébként nemcsak Szekszárdon, hanem a vármegye más településein is.

Mindig élményt jelentett vele beszélgetni, rövid, de a lényeget kifejező mondatokban fogalmazott s nem fogyott ki a történetekből. Jó kedélyű, minden iránt érdeklődő és szerény ember volt. Utolsó éveiben már nem Puerto Rico, hanem Florida, illetve Budapest volt a lakhelye, de harmadik hazája, ahogy az mindig is érződött lényéből és mindenekelőtt különleges hangulatú novelláiból, a múlt volt. S most, maradandó életművet maga után hagyva, immár végleg hazatalált.