Ott zenél, ahol ő is és a közönség is jól érzi magát

– Miért Palms Croatti a művészneve, és mit jelent?

– A Horváth Zsolt megfelelője. Kezdem a Croatti-val, mert azt nem kell sokat magyarázni. Ugye a Croatia a Horvátország angol megfelelője. Mivel ez a vezetéknevemmel szoros összefüggésben van, így lettem Croatti. A Palms meg nyilván a keresztnevemet jelképezi, de ott már kicsit kacifántosabb a helyzet. A Psalm szóból ered, aminek a jelentése zsoltár. Bár a verses imádság és a himnusz egészen távol áll a műfajtól, amit képviselek, de mivel magában a szóban benne van a nevem, jó választásnak gondoltam. Viszont Psalmból végül Palms lett, elsősorban, mert a Palms Croatti jobban hangzik, másrészt, a pálmafákat is nagyon szeretem.

– Ön jelenleg milyen stílust képvisel?

– Régen a minimal volt a „szakterületem”. Aztán ahogy idősödtem, egyre jobban azt éreztem, hogy nem tudok ebben a műfajban kiteljesedni. Aztán még az is rátett egy lapáttal, hogy a minimal-rajongókat és előadókat összekapcsolták a kábítószerfüggőkkel. Ez szerintem abszolút nem igaz a mai napig, csak már akkor ránk nyomták a bélyeget. A váltás legfőbb oka nem is ez az előítélet volt, hanem inkább az előtte említett eltávolodás. Most sokkal jobban érzem magam a melodic house világában, és a legnagyobb sikereimet is ebben értem el.

– A melodic house esetében teljesen megszűntek a drogokkal kapcsolatos sztereotípiák?

– Azt nem mondanám. Még mindig vannak beszűkült látókörű emberek. Viszont haladunk, egyre jobb a helyzet. Tévhit, hogy összekötnek bennünket a tudatmódosítószerek használóival.  Az ilyenek jöjjenek el egy bulinkba, és meglátják, hogy ott mennyien érzik jól magukat anélkül, hogy egy csepp alkoholt vagy bármi mást fogyasztottak volna. Hasonló hiedelem, hogy mi csak tuc-tucolunk. Ez sem igaz. Csak látogassanak el az ilyen előítéletesek például valamelyik pincészet teraszára, amely a Szekszárdi borvidék legcsodálatosabb panorámájú dombján fekszik.  Ehhez a lenyűgöző látványhoz még társul a melodic house magával ragadó dallama, megfűszerezve egy kellemes női vokálhanggal. Na jó, tényleg már csak egy pohár szekszárdi vörösbor hiányzik a harmóniához, de szerintem ez még akkor is kecsegtető, ha valaki teljesen józan.

– Ön egyébként hogyan került közel ezekhez a zenei műfajokhoz?

– Még jóval kisebb koromban, amikor a nővéreim is ezt hallgatták. Sokat autóztam velük, ott állandóan ez ment a rádióban, aztán én is megfertőződtem.

– Hatalmas beleéléssel mesél, és országszerte hívják rengeteg helyre. Ennek ellenére csak munka mellett, hobbiból zenél.

– Igen, és ez így is marad. Sokkal nyugodtabb az életem. Nem egyszer hallottam olyat, hogy a hivatásos lemezlovasok konfliktusba keveredtek a szervezőkkel.

– Hogy érti ezt?

–Elmentek, megcsinálták a bulit, majd amikor az anyagiakra került sor, a szervezők nem voltak annyira lelkesek. Azt is csiripelik a madarak, hogy valahol a zenészt egy pohár vízzel sem kínálják meg. Én ezt nem szeretném.

– Úgy látom, Ön nem az a konfrontálódós típus.

– Nem is erről van szó, mert mindig megmondom a véleményem, ha valami nem tetszik. Én nem akarom azzal fárasztani magamat, hogy elvállaljam azt a fellépést is, amit alapból nem szeretnék, csak azért, hogy eltarthassam magam. Sokkal jobb, ha kiválaszthatom a számomra szimpatikus helyeket, és ott zenélek, ahol én is élvezem, meg a közönségem is.

– Mi a főállása?

– Egy kiemelt objektum őrzés-védésében veszek részt, és azt is nagyon szeretem, és van egy gyönyörű barátnőm is, szóval megvan az életemben a tökéletes összhang.