Jól sikerült a visszatérés, de a jövő még homályos

– Úgy vezettél, mintha nem is hagytál volna ki másfél évet!

– Köszönöm szépen az elismerést, de azért én egy kicsit megéreztem – felelte ifjabb Ficza Ferenc, aki a TCR Európa-kupa Hungaroringen rendezett futamán ért be a kilencedik helyen, amivel két pontot szerzett csapatának, s akivel régi ismeretségünk okán az interjúban tegeződünk.

– Ahogy elnéztem a versenyzésedet, nekem nem tűnt fel, hogy valami gond lett volna!

– A másfél év kihagyás miatt egy kicsit tartottam a visszatéréstől, hogy minden rendben menjen. Az első szabadedzésen éreztem is, hogy nem úgy megyek, ahogy kéne, aztán a második már jobban sikerült, az időmérő pedig fantasztikusan alakult, az maga volt a csúcs. Nem is mertem álmodni róla, hogy a hatodik helyre állhatok majd fel a rajtrácson. Az első futam nem sikerült, hiszen másfél kör után kilöktek. A másodikon viszont végig tudtam tartani a mezőny elejével a tempót, ami ezzel a DGS-váltós Seattal egy igazi csoda volt.

– Várhatjuk a folytatást?

– Sajnos az idei szezonban már nem valószínű, hogy lehetőséghez jutok a túraautós sorozatban, de ha szükség van rám, természetesen azonnal megyek. Mégiscsak ebben, mármint a túraautózásban értem el a legjobb eredményeimet az utóbbi években, és azért ez a szívem csücske.

– Figyelem, hogy közben szakágat váltottál és a ralikrosszban is letetted a névjegyed!

– Igen, és nagyon élvezem. Az utolsó két futamot sikerült megnyernem, így az összetett pontversenyben is az első helyen állok. Nagyon tetszik a közeg, és nagyon tetszik a ralikrosszra átalakított MX5-ös Mazda, amivel versenyzek. A mezőny is erős, a legnagyobb ellenfelem Benyó Máté, komoly kihívás itt szerepelni.

– Azért ez nem a túraautózás. Nehéz volt „átállni” erre?

– Nem egyszerű menni a ralikrosszban, hiszen a túraautózásban az a cél, hogy ne mozogjon alattunk az autó, itt pedig hagyni kell, hogy ha akar, akkor keresztbe menjen. Aszfaltra való gumikkal rámenni a murvára nem egyszerű, iőbe telt mire megszoktam, hogy ne kormányozzak ellent azonnal. Most már azonban teljesen beleszoktam, jók az eredményeim is. Hálás vagyok a Proex-Autó Motorsport Egyesületnek, hogy megkaptam tőlük a lehetőséget!

– Oké, hogy most boldoggá tesz a ralikrossz, de nem tudom elhinni, hogy itt képzeled el a jövődet!

– Még nem beszéltem Zengő Zoltán csapatvezetővel a jövő évről, biztosan le fogunk ülni a közeljövőben. Sajnos jelen pillanatban sok esélyt nem látok rá, hogy az új évben egy teljes szezont menjek a túraautós sorozatban, de ki tudja? Mindent meg fogok tenni, hogy visszakerüljek, de ha a ralikrosszban mehetek, akkor sem leszek csalódott. A lényeg, hogy versenyezhessek, mert ez az életem!

– Édesapád említette, hogy éjszakánként Budapesten taxizol. Autónak ez is autó, de azért nem versenyautó!

– Valamiből meg kell élni! Most a versenyzés mellett ez a munkám és élvezem ezt is. Érdekes emberekkel ismerkedhetek meg, és ha vicces akarok lenni, akkor azt mondhatnám, hogy ez is egyfajta vezetési gyakorlat. Csak itt oda kell figyelni, hogy ne nyomd be nagyon a gázpedált!