Kijöttek a gödörből, és aranyról álmodoznak a nagymányokiak

Rá sem lehet ismerni a nagymányoki Wéber Ferenc Stadion öltözőire. Teljesen átalakult minden, amióta legutóbb ott jártunk az egykori kiváló futballistáról elnevezett létesítményben. Megújult a bírói, a hazai és a vendégöltöző, a folyosó, de szebb lett maga a centerpálya is.

Stangliczky Ottó, a klub első embere kitart, bár voltak olyan pillanatok az elmúlt két évben, amikor legszívesebben bedobta volna a törölközőt. De mindig volt valami vagy valaki, aki visszatartotta. Most Bodó József, az új idényt nagy reményekkel váró együttes játékos-edzője az a valaki, aki maradásra bírta az elnököt.

„Túl nagy falat volt nekünk a megye egyes szereplés – tekintett vissza két évvel korábbra az elnök. – Nem voltunk felkészülve, sem anyagilag, sem szakmailag. Tanulságnak jó volt, s rávilágított arra, hogy hol van a helyünk. Fél évig vitt bennünket a lendület, a lelkesedés, de aztán jött a visszaesés, és a gödör mélyére kerültünk, ahonnan most találtuk meg a kivezető utat” – kesergett a mányokiak korábbi remek védője.

Hiába jutott fel két aranyéremmel a háta mögött 2017 nyarán a nagymányoki együttes a megye egybe, a támogatók nem kezdtek tolongani a klub körül, s ahogy jöttek a vereségek egymás után, a szurkolók is elfogytak. Akadt olyan meccs, amelyre alig negyvenen váltottak jegyet.

Ma újra süt a nap a nagymányoki futballpálya felett. Bodó József érkezésével visszatértek a sikerek, s egyre többen kezdenek visszatalálni a lelátóra.

„Nyugodtan írja le, hogy ha nem jön Bodó József, akkor most lehet, hogy nem beszélhetnénk nagymányoki fociról, vagy a megyei harmadik osztályban vegetálna a klub – tette hozzá Stangliczky Ottó. – Jó döntés volt a kezébe adni a szakmai munka irányítását, nézzen körül, hétközi edzésen vagyunk, és itt van tizenöt futballista. Hétvégenként pedig még jobb a helyzet, rendszeresen húsznál többen vagyunk a pénteki edzéseken” – tette hozzá.

A hangulat is remek, ezt a kapus, Schanczenbacher Zoltán is megerősítette.

„Össze sem lehet hasonlítani a kettőt, ez egy olyan csapat, amelybe mindenki örömmel jön játszani, és nem túlzás, ha azt mondom, hogy jó érzéssel tölti el az embert, ha találkozhat a csapattársakkal” – fogalmazott.

Bodó József szigorú edző, de egyúttal barátként, partnerként is tekint a futballistákra. Talán ez is lehet a titka, s talán ezért fogadják el olyan futballisták is a tanácsait, mint a sok nagy csatát, több NB II.-es meccset is megélt Tálas Zoltán, aki fiatalokat megszégyenítve végezte a gyakorlatokat.

„Jó újra a pályán lenni, ezért a csapatért, ezért a közösségért érdemes küzdeni” – mondta.

Hogy Bodó József jó munkát végez, arra legyen elég pár eredmény. A bajnokságban a Kaposszekcsőt 11–1-re, a Faddot 4–1-re verték, Madocsáról pedig 1–1-es döntetlennel tértek haza. A koronavírus-járvány a lehető legrosszabbkor jött számukra, hasonló lendülettel simán beférhettek volna az első hat közé.

„Nincs értelme azon keseregni, hogy mi lett volna, ha... – vette át a szót a 33 éves játékos-edző. – Nagyon egyben voltunk akkor, de az élet így hozta, és megértettük, hogy az egészség a legfontosabb. A három hónap szünet viszont nem jött jól, ezért is kezdtük el a felkészülést már június közepén. Az edzéslátogatottságra nem lehet panaszom, a srácok nagy létszámmal jönnek a tréningekre, és szó nélkül csinálják, amit kérek tőlük. Bizakodó vagyok, nem titkolt vágyam, hogy bajnoki címet szerezzünk. Szeretnénk letaszítani a trónról a börzsönyieket. Azt gondolom, hogy nem túlzás ezt kijelenteni, a keretünk elég erős, jól igazoltunk, ráadásul egyre több a helyi kötődésű játékosunk, akiknek kétszeresen is fontos, hogy jól szerepeljünk” – fogalmazott Bodó József.

Ha a felkészülési meccsek eredményeiből indulunk ki, akkor nem kell szerénykedniük. A múlt héten még megye egyre készülő, azóta a harmadik ligába visszalépő Szedresi SE-t 5–2-re verték, az Aparhanti SE-t pedig egyszer 5–2-re, egyszer pedig 7–0-ra lépték le.