Nem elég jó játékosokat faragni, eredmény is kell

– Elnéztem az edzésen, mindig ilyen energikus, mindig így pörög, vagy Jan Pavlik megsúgta önnek, hogy érkezünk?

– Ilyen a habitusom, szeretem a pörgést az adrenalint, másképp ezt nem is lehet csinálni – felelte lapunknak a 40 éves Teo Hojc, aki úgy érkezett Paksra, hogy az előző idényben bajnok és kupagyőztes volt a szlovák Spiskka Nova Vesszel, ráadásul ő kapta a szezon legjobb edzőjének járó elismerést is. – Egy edzés olyan, mint egy meccs, s meg kell találni az egyensúlyt. Azt várom a játékosaimtól, hogy itt is ugyanazzal az energiával csináljanak mindent, ahogy majd a mérkőzéseken is.

– Néztem a szakmai életrajzát, szlovén és szlovák csapatoknál dolgozott. Hogy került képbe az Atomerőmű SE-nél? Tudott egyáltalán valamit a klubról?

– Nem igazán. De amikor befutott az ASE megkeresése, egyből utánaolvastam mindennek. Aztán láttam, hogy egy négyszeres magyar bajnokról, egy négyszeres hazai kupagyőztesről van szó, amelynek a jelene nem a legfényesebb, de a tradíciói tiszteletet parancsolóak. Aztán megkérdeztem pár szlovén kollégát is, akik szintén megerősítették a leírtakat. Úgyhogy gyorsan képbe kerültem a klubot illetően, s némi gondolkodás után igent mondtam az ajánlatra. Most pedig itt vagyok, túl az első tréningen.

– Ezek szerint elnyerte a tetszését a koncepció, amit a vezetés felvázolt? Nem riasztotta el, hogy mások lesznek a célok, mint szlovák csapatánál?

– Szeretek fiatalokkal dolgozni, így kihívással vártam a munkát. Bár az ilyen feladat sosem egyszerű, mert nem elég a fiatalokkal foglalkozni, s nem elég jó játékost faragni belőlük, közben eredményt is el kellene érni, ami a legnehezebb. De ez a szép az egészben, nem vagyok megijedve. Nekivágunk, csináljuk a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.

– Volt már ideje egy kicsit megismerni a várost?

– Nem igazán, hiszen pár hete csak egyeztetésre érkeztem, ma pedig edzéssel indítottam. A párom is itt lesz velem Pakson, a következő hetekben, hónapokban remélem, hogy lesz időnk egy kicsit jobban bejárni. Tetszik a hangulata, a miliője. Jómagam is egy hasonló kisvárosban éltem, úgyhogy ezen biztosan nem fog múlni. Jannal (Jan Pavlik másodezdő – A szerk.) már voltunk egy kávézóban, az nagyon jó kis hely.

– Vasárnap ért véget az olimpia, ahol a szlovén kosárlabda-válogatott nagyszerűen szerepelt. Mit szól hozzá?

– Büszkék vagyunk arra, hogy a kis országunk ilyen messzire jutott. Az éremről ugyan lemaradtunk, de a negyedik helyezésünk felér egy dobogós hellyel. A franciáktól csak egyetlen ponttal kaptunk ki az elődöntőben, úgyhogy benne volt a még nagyobb bravúr. Az egész ország izgult a fiúkért, le a kalappal az előtt, amit csináltak.

Rendszeresen játszott magyarokkal

Az Atomerőmű SE-t nem sodorta az útjába a szél, de más magyar csapatok ellen korábbi csapataival játszott felkészülési mérkőzést Teo Hojc. A zalaegerszegiek például visszatérő ellenfeleik voltak, s már azokból a meccsekből is érzékelte, hogy egy jó bajnokság a magyar, amelyik az előző években nagyon sokat fejlődött.

„Nagyon izgatott vagyok, hogy Magyarországon folytathatom a pályafutásomat, hiszen azt elmondhatjuk, hogy a bajnokság évről-évre keményebb és kompetitívebb. Kicsit korai lenne a célokról beszélni, de mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy minél sikeresebbek legyünk az új szezonban” – fogalmazott.

Magyar szál

Bár Teo Hojc nem beszél magyarul – az interjút is angolul készítettük a trénerrel – akadt a családjában, aki meg tudott szólalni a nyelvünkön. Mégpedig a nagyapja, aki egy határ melletti kis településen élt, s beszélte a magyar nyelvet. Sajnos már nincs az élők sorában, árult el egy kulisszatitkot a szakember.