Két Tolna megyei is teljesítette a 246 kilométeres Spartathlont

Egy év kihagyás után rendezték meg ismét a Spartathlont. A mindenre elszánt futók célja ezúttal is az volt, hogy teljesítsék az athéni Akropolisz és Leónidasz király Spárta főterén álló szobra közötti 246 kilométeres távot. A kétszáznyolcvan induló között huszonhárom magyar volt, köztük két Tolna megyei.

„Időben kiutaztunk Görögországba, hogy rákészülhessünk a versenyre. Szerencsések voltunk, hiszen ez idő alatt nem volt az az irdatlanul nagy meleg, így mindössze a kilométerekkel és az útviszonyokkal kellett megküzdeni – mondta lapunknak Szekeres Tibor, aki korábban kétszer már részt vett a Spartathlonon, igaz, kísérőként. – Az útvonallal nagyjából tisztában voltam, de a nagybetűs hegyet kísérőként nem kellett megmásznom” – fogalmazott a szekszárdi futó, aki a magyar csapat második legidősebb tagja volt.

Először vállalkozott az egyik legkeményebb ultramaratonra Takács Péter. A 36 éves futó korábban teljesítette a Spartathlon kvalifikációs versenyeit, az Ultrabalatont és Szekszárd-Baja-Szekszárd közötti Korinthoszt is.

„Ez mindegyiknél lélekölőbb volt, a több, mint háromezer méter szintkülönbség és az útviszonyok eléggé megnehezítették a dolgunkat. Százhatvan kilométerig változatos volt a terepviszony, majd jött a kacskaringós, sziklás, ösvényszerű szakasz. Mégis hatalmas élményt adott a verseny, rengeteg inger ért közben, egyszóval fantasztikus volt” – emlékezett vissza a Harcról származó futó, aki 33:20:00 óra alatt abszolválta a távot.

Habár a kilométerek már ott voltak a lábakban, holtpontra, amikor úgy érezték, kénytelenek lesznek feladni, egyikőjük sem került.

„A városokban jó volt a hangulat, iskolások az út szélén szurkoltak és buzdítottak, ami erőt adott nekem. Kísérő nélkül vágtam neki, de Márkus Öcsi, akit azt hiszem, nem kell bemutatnom senkinek, néhány frissítőponton a segítségemre volt – folytatta Takács Péter, aki 2013-ban döbbent rá arra, hogy többről szól az élet, mint az otthonülésről, amikor a néhai, vele egy korosztályú Kiss Péter hegymászó, barlangász, futó sportteljesítményeivel találkozott. – Két évvel később gurult el nálam a gyógyszer, s 2017-ben döntöttem el, hogy részt akarok venni a Spartathlonon. Habár akkor teljesítettem a szintidőt, nem sorsoltak ki kvótaszerzőnek, majd jött a koronavírus, idén azonban semmi sem gátolt meg célom elérésében.„

Szekeres Tibor hozzátette, a hegy megmászása mellett a hajnali 6-7 Celsius-fokos hideggel és második nap a szembe tűző nappal is meg kellett harcolniuk.

”Az utolsó órákban, értve ezalatt hét-kilenc órát, a csonthártyagyulladás okozta fájdalom miatt két választási lehetőségem volt: lassítok és így később érek be vagy gyorsítok, s előbb túl leszek rajta. Utóbbi mellett döntöttem, s utólag úgy látom, helyesen” – tette hozzá a távot 33:46:31 óra alatt teljesítő 55 éves futó.

Erre az évre mindketten „kifutották” magukat, hosszabb távra már nem vállalkoznak. Szekeres Tibor tervei között szerepel jövőre Balaton Szupermaraton (négy nap, napi 50 kilométer) és az Ultrabalaton teljesítése.

Borítóképen balról: Simonyi Balázs (guggol), Zétényi Szvetlana, Takács Péter Balázs, Szekeres Tibor, Maráz Zsuzsanna, Hallgató-Csík Ivett, Gyöngyösi János Tibor, Farkas Zoltán Károly, Boros Richárd, Bogár János (30 éve 1991-ben Spartathlon győztes), Lovász Zsolt (jobb oldalon guggol)