Disznóvágás után lőtte meg 700. gólját Böde István, a madocsai rekorder

– Tényleg disznót vágtak a meccs előtti napon?
– Igen. A komámékkal leszúrtunk két kétszázötven kilós hízót. Jó volt a hangulat, fogyott a pálinka, de finom lett a kolbász és a hurka is. 

– Vasárnap, az Őcsény elleni bajnokin, amit 9–0-ra nyertek meg, nekem nem tűnt úgy, hogy el lenne fáradva!
– Pedig nem voltam a legjobb formámban, éreztem még az előző nap hatását, de hát mégis csak meccs volt, focizni kellett, s mivel szeretek focizni, fociztam egy jót.

– Ne szerénykedjen, meglőtte pályafutása 700. gólját, ráadásul hatig meg sem állt! 
– Jól kijött a lépés, aminek nagyon örülök. Úgy mentem neki a meccsnek, hogy szeretnék gólrekordot dönteni,  s legalább három gólt szerezni. Azt, hogy hat lesz belőle, nem gondoltam, de persze boldog vagyok. Mint ön is látta, még egy pólót is csináltattam a nagy napra. Jó, hogy a madocsai közönség előtt sikerült elérnem ezt a gólszámot, s nekik mutathattam meg, hogy mi van a mezem alatt.

– Az utolsó gólja nagyon szépre sikeredett, jól láttam, hogy sarokkal talált be? 
– Igen, besarkaztam a labdát. Éppen úgy jött, megpróbáltam, sikerült. Szép volt, de ugyanúgy örültem azoknak a góloknak, amiket fejeltem, és azoknak is, amiket csak „simán” rúgtam.

– Most, hogy megvan a 700. találata, rámegy a 750.-re, netán a 800.-ra? 
– Ennyire azért nem tekintek előre. Egyszerűen csak élvezni akarom a focit. Ledobtam húsz kilót, 114-ről lementem 94-re, sokkal jobb a közérzetem. Most tizenhat gólnál vagyok, ha tavasszal is tudnék lőni ennyit, elégedett lennék.

– Nagyon megy a madocsai csapatnak, mind a kilenc bajnokijukat behúzták, önöké az egyetlen százszázalékos csapat a vármegyei ligákban!
– Kétségtelen, hogy elkaptuk a fonalat. Nem gondoltuk volna mi sem, hogy ilyen jól szerepelünk majd. Nem vagyunk fiatalok, úgy vágtunk neki az idénynek, hogy a negyedik-ötödik helyre legalább érjünk oda, most viszont, hogy ilyen jól megy, már szeretnénk megnyerni az aranyérmet. Szépen mutatna, még akkor is, ha a harmadik osztályról van szó!

– Augusztusban múlt negyvenegy éves, nem mondom, hogy öreg, még jó pár éve lehet a fociban. Meddig tervez? 
– Ön jól ismer, tudja, hogy pár éve már azt terveztem, hogy befejezem, de aztán mindig jött egy új impulzus, ami miatt maradtam. Igazából a nagy vágyam, hogy egyszer együtt focizhassak az öcsémmel, Danival, nagy kérdés, hogy nyáron hosszabbít-e a Paksi FC-vel. Ha nem marad az atomvárosiaknál és hazatér Madocsára, akkor közösen lehúzunk egy évet és utána szögre akasztom a csukát. Ha marad, akkor pedig egyedül húzom le, és eljárok szurkolni neki az NB I-es bajnokikra. Ahogy elnézem, még benne is lehet egy-két év a legmagasabb osztályban.