Tizenhét szerző munkáját tartalmazza a múzeumi Évkönyv

Igen változatosak a régészet, a történelem, a néprajz körébe tartozó tanulmányok, melyek az ókortól az újkorig kalauzolják az olvasót.

Szeri Árpád

Az Ódor János Gábor igazgató kiadásában jegyzett kötet

Gaál Attila szekszárdi szarkofágról szóló dolgozatával kezdődik, majd

ugyancsak Gaál Attila ír később a 16–18. századi török palánkvár körüli leletekről,

K. Tóth Gábor a báta-furkópusztai késő avar kori övkészletet,

Szekszárdi tartózkodása alatt Liszt Ferenc is ellátogatott a Csörge-tóra

K. Németh András a megye középkori fáit és erdeit mutatja be,

a Szabó Géza – Békefi Mónika – Király Edit – Csányi Viktor-szerzőkvartett előzetes beszámolót közöl a Bonyha középkori településen tavalyelőtt végzett régészeti feltárásról,

Czövek Attila a bonyhádi gótikus templomrom elfödését,

Vízi Márta az ozorai várkastély kora-újkori és újkori kerámiáit írja le

Varga Máté a Pincehely közelében található, 17. századi pénzhamisító műhely leleteit veszi sorra

Csapai János a sárközi református gyülekezet ónedényeiről közöl összefoglalót

Egy per margójára. Törvényes és természetes gyerekek a Bezerédj családban – ez már Gaál Zsuzsanna tanulmánya

Balázs Kovács Sándor a reformkori tolnai köznemesség fürdőéletébe,

Fuksz Márta pedig a Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom 1839-es hegybéli rendtartásába enged betekintést

Losonczy Tóth Árpád felidézi azon beszámolókat, melyek az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi elő estjének jurátus szemtanúitól származnak

V. Kápolnás Mária a 20. század első fele dombóvári fényképészmestereinek állít emléket.

Csekő Ernő tanulmányáról részletesebben is beszámolhatunk. A Sopronban élő főlevéltáros – aki 1996-tól 2001-ig a szekszárdi levéltárban dolgozott – az 1880-as évekbeli Szekszárd fürdőéletének néhány jellegzetességét tárja az olvasók elé. Meglepőnek tűnhet, de abban az időben a megyeszékhely határában található Csörge-tó olyan komoly létesítménnyel rendelkezett, amilyet ma is megirigyelhetne egy hasonló állóvíz strandja.

Ettl József 1882. június 22-én – ünnepélyes keretek közt július 2-án – megnyílt fürdőjének fából készült fürdőháza „a kor szokásainak megfelelően a tóba épült, egy nagyobb vízfelületet ölelve körül, mintegy uszodát képezve az úszni nem tudók részére. Ezen kívül a fürdőházban volt hat zárt kabin magánfürdőzők részére, illetve több vetkőzőkabin. A társasági élet és a szórakozás céljaira volt táncterem, külön álló épületben vendéglő, illetve parkosított kert, végében tekepályával. Kiterjedt fürdőszemélyzet állt a vendégek szolgálatára: a nyolcfős személyzet felügyelőből, orvosból, úszómesterből, fürdőszolgából, ruhatárosból, pénztárosból, őrből és a kertész feladatait is ellátó frottírozóból állt. A fürdőzők étellel-itallal történő ellátását Ettl József bérbe adta. Az első két évben Pernitz József, majd őt követően a nagyvendéglő bérlője, Tóth Gyula vitte a vendéglőt. Ettl József a vendégeknek fürdő és a város közti szállításáról is gondoskodott. A szerződtetett négy társaskocsi reggeli négy órától este tizenegyig félóránként közlekedett.”

A Csörge-tó emellett a társasági élet egyik kedvelt színterévé is vált. Maga a fürdő ezzel együtt sem menekült meg az ironikus hasonlatoktól, többek között a Tolna megyei Balaton, a magyarországi Genfi-tó, az újabb kor Genezáreth-tava megnevezést kapta a tréfás kedvű kortársaktól.