Az íjászat fejleszt és önismeretre tanít

Az íjászat ősi hadviselési forma. Elég, ha a honfoglaló magyarokra gondolunk. E sport iránti szeretetem akkor kezdődött, mikor először fogtam íjat a kezembe. Négyévesen kezdtem el íjászkodni és ötévesen volt az első versenyem.

Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk koncentrálni, teljes lelki nyugalomra van szükség, ami idővel jön magától. Koncentrálni kell az íjra, mozdulatainkra, a célra. Nagyon jó izommemória kell a tökéletes lövéshez. Minden apró hiba nagyokat vonz magához, ha nem javítjuk ki időben őket. Ez sem könnyű. Aki nem találja el elsőre a célt, ne idegeskedjen, hanem próbáljon meg célozni – ezt saját tapasztalatból mondom.

Aki több mint tíz éve íjászkodik, és számára ez jelenti a kikapcsolódást, annak az agyműködése átalakulhat. Mondhatjuk úgy is, transzba esik vagy meditál. Mozdulatai automatikusak. Ez ijesztőnek tűnhet, pedig nem az. Kiélesednek az érzékszerveink, harmóniát teremt a lelkünkben, önismeretre tanít. Fegyelem, kitartás és koncentráció a három fő összetevő. Ugyanakkor a reakcióidőnek is nagy szerepe van.

Ma már sokféle íj és kategória közül válogathatunk: a tradicionális (olyan, mint a honfoglaló magyarok íja), vadászreflex íj, (több részes, precízebb, van kifutó a vesszőnek), számszeríj (külön kategória), csigás íj (legprecízebb, irányzékkal a legpontosabb lövéseket lehet vele leadni, nevét az íj karjain lévő kör, ill. ovális alakú csigáról kapta), olimpiai íj (olyan, mint a vadászreflex, csak fémből van a markolata, amire különböző kiegészítőket lehet szerelni, pontosabb). Az utóbbi két típus a legdrágább. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki egyszer, közelebb érezhetjük magunkat az őseinkhez is és ne feledjük, az íjban halálos erő feszül, fegyvert tartunk a kezünkben, amit nekünk kordában kell tartanunk – elgondolkodtató és vérpezsdítő ennek tudatában lenni.

Szalai Fruzsina PVBG 9.a

Fotó: majális (íjászat)

Képalá: A jó lövéshez koncentrációra, nyugalomra van szükség