Videózzunk?

Egyre több országban, bajnokságban próbálgatják, vezetik be a videobírót a futballban. Bár nyilvánvaló, hogy a modern technikát nem alkalmazni vétek lenne, s biztosan rengeteg helyzetben nyújt segítséget, ad támaszt a játékvezetőknek, azért vitázni lehet és kell is arról, hogy miként használják, s merre menjen majd a bíráskodás és vele együtt a labdarúgás ezzel az újítással.

Az utóbbi hetek, hónapok eseményei alapján nyugodtan kijelenthetjük, van még hová fejlődni.

Nemcsak a technika szorul finomhangolásra, a sporiknak is hozzá kell szokniuk az új „kollégához”.

Tucatnyi olyan esetet láttunk a közelmúltban, amelyeken egyrészt elmosolyodtunk, másrészt kicsit ingattuk a fejünket amiatt, mert láttuk, a hús-vér játékvezető már alig-alig mer felvállalni ítéleteket, többet bizonytalankodik, mint megszokhattuk, s bizony az is előfordult, hogy technikai segítség ide vagy oda, egy elég nyilvánvaló tizenegyesből nem lett büntető, hiába nézegették jó sokáig. Miként a fordítottja is megesett: bár vitatott volt a szitu, szükség lett volna a videózásra, elmaradt a játékmegszakítás.

Érdekes ennek a pszichológiája. Nemrég beszélgettem egy korábbi FIFA-játékvezetővel, aki elmondta, egy bíró szemével miként látja ezt a történetet. Nem vitatja, hogy a technika segítséget nyújt, ám úgy véli, ezzel párhuzamosan sajnos tovább csökken a sípmesterek figyelme, lankad a koncentrációjuk. És ami nagyon fontos: egyre kevésbé merik felvállalni a döntéshozatalokat. Mindent ráhagynak a tévedhetetlen gépre, ami biztosan nem vezet jóra. Annak idején, tizenöt-húsz évvel ezelőtt nemhogy videobíró nem volt, ennyi kolléga sem sasolt egyszerre egy meccset, mégis többnyire balhé és nagyobb bakik nélkül lementek a derbik. Persze hibák akadtak, de ezt mi, szurkolók simán benyeltük: elvégre Messi sem lövi ki mindig a bal felsőt. Nem gép ő sem, és nem azok a bírók sem.

A folytatást persze kíváncsian várom, biztosan lesz még rengeteg finomítás, változtatás a rendszeren. Miként, ha ez így megy tovább, változtatniuk kell a drukkereknek a lelátón is, újabb bekiabálásokra, szidalmakra lesz szükség. Mert ha lassanként kikopnak a két lábon járó sípmesterek a pályákról, okafogyottá válik a szemüveg ajánlása.

S jöhetnek majd az olyan okosságok, mint hogy „ment volna el az áram, amikor legyártottak”!