Nem könnyű időben elcsípni az inzulinrezisztenciát

Az inzulin az anyagcsere fontos hormonja. A hasnyálmirigy sejtjeiben készül, és a véráramon keresztül oszlik el a szervezetben. A hormon a testsejtekhez kötődik, és ott jeleket, utasításokat küld. – A hangsúly az izmok, a zsírszövet és a máj sejtjein van – emelte ki a dietetikus – az IR-ban szenvedőknél a sejtek kevésbé érzékenyen reagálnak az inzulinjelekre, mint az egészséges anyagcserével rendelkező embereknél. A hormon ekkor csak korlátozottan tudja kifejteni természetes hatását.

Többek között az inzulin közvetíti a cukor felszívódását a vérből a testsejtekbe, ezzel természetesen csökkenti a vér cukorkoncentrációját, és döntően hozzájárul a vércukorszint szabályozásához. Ezért is tapasztalhatják az inzulirezisztenciában szenvedők a vércukorszint emelkedését, hiszen a cukor nem tud felszívódni és a vérben marad. Ebből pedig sajnos gyakran alakul ki a kettes típusú diabétesz. Ez a betegség gyakran öröklődik.

A betegség kialakulásának okai még nem teljesen tisztázottak, azonban növeli a rizikót a családi hajlam, a helytelen életmód, a helytelen táplálkozás és a túlsúly is. – Sokkal gyengébb rizikófaktorok ugyan, de a stressz, a fertőzések, bizonyos gyógyszerek, mint például szteroidok, és a dohányzás is kedvezőtlenül hat a sejtek iznulinérzékenységére – mondta a szakember.

A betegség nem okoz tüneteket, gyakran hosszú ideig észrevétlen marad. A gyengült inzulinérzékenység általában csak akkor válik észrevehetővé, ha már szövődmények lépnek fel, például többször emelkedett vércukorszintet észlelnek. Jellemző tünetei lehetnek az étkezések után jelentkező fáradtság, az éhségérzés, a szédülés, a túlsúly, az eredménytelen fogyókúra, a pattanásos, zsíros bőr, a túlzott izzadás, alvászavarok, idegesség, rossz közérzet, esetleg a depresszió és a fejfájás is.