Üzenet a múltból: vajon mit rejt a leviaszolt üvegben lévő papirusztekercs?

Az elmúlt év vége felé találták meg a murgai evangélikus templom felújításakor az időkapszulát. Egy feliratos kőládikában pihent egy leviaszolt, dunsztosüvegszerű edény, s abban korabeli pénzérmék meg egy papirusztekercs, rajta vélhetően üzenet a tegnapról a mának. (Papírrestaurátor jelenlétében fogják csak kibontani.) A kőládát egy, az oltárhoz közeli, elfalazott fülkében találták meg a kivitelezők, rajta 1796-os dátummal. Ekkor fejeződött be a templom építése. 

– Több ütemben zajlik a felújítás – tájékoztat Balogh Margit történész, a munka koordinátora. – A szerkezet-megerősítés már megtörtént, s ha már fel van állványozva az épület, jó volna a vakolást is elvégezni. A belső restaurálás, a faszerkezetek, a padok állagmegóvása is nagyon fontos lenne. A jelenlegi gazdasági helyzetben nem látjuk, mi fér bele a jelenleg rendelkezésre álló keretbe, és mennyi pénzhez juthatunk még.

Az időkapszula kinyitása, tartalmának megvizsgálása is költséges dolog. Egyelőre ott tartanak, hogy a megyei múzeum igazgatójától, Ódor Jánostól megkapták három, ilyesmivel foglalkozó szakember elérhetőségét. Hamarosan tárgyalnak velük. 

A felújítást végző cég vezetője, Szász Gábor 2020-ban a váraljai református templomnál dolgozott. Ott – ahogy a legtöbb templomnál – a csúcsdísz gömbjében volt a 110 évvel korábban elhelyezett időkapszula. A gyöngybetűkkel írt üzenet tájékoztatta a megtalálót, hogy kik voltak a korabeli elöljárók, ki volt az építőmester, milyen elemi csapások történtek hajdanán, és a következő sorokkal zárult: „Utód, ki ezeket az együgyű sorokat olvasod, adj hálát az Istennek, ha akkor lesz még itt magyar református egyház!” 

A templomok sajnos egyre inkább elnéptelenednek. Murgán a svábok kitelepítése után gyakorlatilag használaton kívülivé vált az evangélikus templom. (Ma mindössze hatvanan élnek a faluban.) A felújítás inkább településképi, idegenforgalmi szempontból fontos, nem a hitélet miatt. Az időkapszula is helyi látványosság lesz. Visszakerül a helyére a kőládika, de nem lefalazva, hanem egy plexilap mögé. 

– Nagy szenzációra nem számítunk a felnyitásakor – mondja Szász Gábor –, hisz, ahogy utána néztünk, láttuk, hogy már kétszer rátaláltak a tatarozásokkor erre a kapszulára, egyszer az 1800-as évek végén, egyszer 1966-ban. Felbontották, lejegyezték a német nyelvű szöveget, ami a szokásos tartalmú (elöljárók neve, nagy események, természeti csapások), aztán két dolog történhetett.

Vagy az eredetit tették vissza, és viaszolták le, vagy egy másik tekercset, kiegészítve újabb üzenettel az utókornak. Mindenesetre, a nedves környezetben nem tudhatjuk, hogy milyen állagúvá vált a papír, ezért nem kockáztatható meg az üveg felnyitása szakember nélkül.