Több mint kétmilliárdos fejlesztésbe kezdtek Tolnán

– Miután a Tesco bezárt Tolnán, megvették a területet, s most látványos építkezésbe kezdtek. Mi készül? 
– Hosszú távú, 5–8 éves komplex fejlesztési stratégiát dolgoztunk ki – mondja Horváth Róbert igazgató. – Mindkét telephelyén fejlesztéseket végez a Tolnatext Bt. Az I-es számú, régi, Holt-Duna-partin és a II-es számú, új, egykori tescós területen is. Először a II-es számú telephelyen épül egy 3,5 ezer négyzetméteres raktár és üzemcsarnok. Aztán az I-es, központi telephelyre és a leendő új üzemcsarnokba is vásárolunk korszerű, műszaki textíliagyártó gépeket. Mindez 2,1 milliárd forintból lesz megoldható. 

– A termékszerkezet változik, vagy az eddig is gyártottakból készül több? 
– Is-is. Kapacitásbővítést is tervezünk és eddig még nem, vagy keveset gyártott, újszerű termékekkel is meg fogunk jelenni a piacon. Főleg az építőiparban használt, üvegszálas műszaki textíliáinkról vagyunk ismertek, de másfél-két éve más, speciális szálakból készülő gyártmányokkal is elkezdtünk foglalkozni, s e téren szeretnénk előbbre lépni. 

– A több géphez több ember kell. Vesznek fel új dolgozókat? 
– Lesz humánerőforrás-fejlesztés, de csak 10–12 főben gondolkodunk. Ezeknek a modern gépeknek a kiszolgálásához már nincs szükség nagy létszámra. Termelékenység szempontjából viszont többszörösére képesek, mint a régebbi gépeink. 

– A járvány mennyiben akadályozta a termelést, alapanyag-beszerzést, értékesítést? 
– Minden termelő cég küzdött a maga problémáival. Sok múlott azon, hogy ki, milyen ügyesen tud szervezni, taktikázni, kinek milyen a kapcsolata a beszállítóival és vevőivel. Nekünk szerencsénk volt, mert az építőipar jól jött ki ebből a járványos időszakból. Sok volt az építkezés, még olyan tekintetben is, hogy aki home office-ban dolgozott, a saját lakókörnyezetét kezdte csinosítgatni. A mi termelésünk az elmúlt 2–3 év során is dinamikusan nőtt, nem kellett visszafogni a gyártást, se létszámot leépíteni. Viszont az alapanyag-beszerzés nem mindig volt egyszerű, az ellátási láncokban kialakult kritikus problémák miatt. Az üvegszálat a világ különböző országaiból vásároljuk; előállítási és szállítási gondok is adódtak, rengeteg megbetegedés történt, előfordult, hogy komplett üzemeket zártak be, hetekre, hónapokra. 

– Konkrétan az önök üzeme hogyan vészelte át a pandémia hullámait? 
– Nem mondom, hogy simán, de kisebb zökkenőkkel túljutottunk rajta. Előfordult, hogy állt néhány gép, mert betegek voltak a kezelőik. A legdurvább időszakban a létszám 10–12 százaléka hiányzott. Tény, hogy ez termeléskieséssel járt, de nem kezelhetetlen mértékűvel. 

– A jövőben viszont úgy tűnik, hogy bíznak, mert fejlesztenek… 
– Mindenképpen. Az új üzemcsarnokot várhatóan már ez év őszén birtokba vehetjük, a gépvásárlásokat és azok beüzemelését, termelésbe állítását pedig 2023 közepéig szeretnénk megvalósítani. A dolgozókra számítunk, és ők is számíthatnak ránk. 
 

Jól jött ki a cég a privatizációból 
A hazai textilipar jelentős bázisának számított a rendszerváltás előtt Tolna. A különböző termékeket előállító, de egymással, termelési mutatókban mégiscsak versengő két nagy gyár ezer-ezer embert is foglalkoztatott fénykorában. A Patex a rendszerváltás vesztese lett; felszámolták. Az országba áramló olcsó indiai, kínai, pakisztáni kelmékkel nem versenyezhetett. A selyemgyár viszont jól jött ki a privatizációból. Pedig már az is felszámolás közeli állapotban volt. Egy visszaemlékezésben erről ez olvasható: „Jöttek sorra az érdeklődők, az olaszok, az angolok, aztán gondoltunk egyet, és felhívtuk dr. Günther Kastot, aki könyvkötészettel foglalkozott Németországban, és a legnagyobb vevőnk volt műszaki szövetből. Eljött, tett a felszámolónak egy komoly árajánlatot, és övé lett a gyár, a mostani Tolnatext Bt.”