Mindenkiben lakik egy angyal, csak azt elő kell csalogatni

Az útról, ami a díj elnyeréséig vezetett, Vizdár-Lőczi Gizella azt mondja, akkor kezdődött, amikor Zétény fiánál autizmust diagnosztizáltak. Ekkor már a pocakjában volt Vanda lánya is, aki szintén érintett a spektrumzavarban. A beszélgetés során azonban kiderül, Gizellánál a szociális érzékenység veleszületett. Már egészen ifjúkorától igyekezett minden jó ügy mellé odaállni. Ennek ellenére őt is ugyanúgy sokkolta a diagnózis, mint bárki mást. Kezdetben gyakran előfordult, hogy amikor senki sem látta, sírva fakadt. Aztán egy fórumon olvasott egy hozzászólást, ami mindent megváltoztatott: „Értsük meg, ez nem rólunk szól, hanem a gyermekeinkről! Ha mi összeomlunk, akkor ki fog nekik segíteni?”

Minden elszántságát összeszedve több tanfolyamot elvégzett a fővárosban, hogy a gyermekei számára minden segítséget meg tudjon adni. Ebben az időszakban kereste fel Egléné Fekete Zsuzsa, az Esőmanók egyesület akkori vezetője és hívta el a szervezet programjaira. A taggal közösen kezdtek dolgozni a szemléletformáláson, valamint azon, hogy a lehető legtöbb forrást előteremtsék ahhoz, hogy az autista gyermekek helyben megkaphassák a szükséges ellátást.

Négy éve, a mára már hagyománnyá vált jótékonysági futás ötletét Varga-Kovács Tímeától kapta, és az ő tanácsára kereste meg Márkus Öcsit és Csillag Balázst, akik azonnal a kezdeményezés mellé álltak. Három éve pedig már a borvacsora, illetve borbál is egyre több vendéget vonz. 2017-ben az egyesület kapott egy felújításra szoruló, Rákóczi utcai ingatlant a szekszárdi önkormányzattól, amiért hálásak. A jótékonysági rendezvények bevételéből ebben az épületben egy nappali ellátót és fejlesztőt szerettek volna kialakítani. Az ingatlan azonban egy társasházhoz tartozik, emiatt vannak olyan közös tulajdonú részek, amelyeket az autista gyermekek speciális ellátása érdekében át kellene alakítani. Ez nemcsak anyagi, de jogi nehézségek elé is állította az egyesületet. Egyre inkább úgy látják, hogy az ingatlannal kapcsolatos eredeti elképzeléseiket el kell engedniük, újra kell gondolniuk. Ettől függetlenül érzékenyítő programokat, pedagógusképzéseket, szakmai konferenciákat továbbra is szerveznek.

Gizella nem titkolta, sok még a feladat annak érdekében, hogy az autista gyermekek helyben megfelelő ellátást kapjanak, ami a családoknak mindennapi segítséget nyújtana. Ez főként az iskoláskortól jelent nagy kihívást. Van kidolgozott, jó gyakorlatuk például részleges integrációra. Ez azt jelentené, hogy az autista gyermekek a saját osztályukkal haladnak, azokból a tantárgyakból viszont, amelyekkel nehézségeik vannak, külön tanteremben speciális segítséget kaphatnának. Az egyesület a pedagógusok képzésének költségét is részben vagy egészen vállalná, ha lenne olyan iskola Szekszárdon, amelyik a kezdeményezés mellé áll.

Vannak már jelentős eredmények is. A Gyermeklánc Óvoda Perczel utcai tagintézménye – ahová korábban Zétény, jelenleg Vanda jár – például nemcsak fogadja az autista gyermekeket három csoportban, de becsatlakozott az autmentor programba is. Használják az autizmusspecifikus eszközöket, módszertant és minden dolgozó részt vett egy érzékenyítő programon. Gizella szerint példaértékű, amit ez az intézmény önként felvállalt. Hozzátette, azt is szívet melengető látni, ahogy a gyermekei óvodástársainak és szüleiknek a szemlélete formálódik. Noha senki sem volt elutasító, az első szülői értekezleten látta a szemekben a félelmet. Ezt meg is értette, hiszen nem tudhatták, mit jelent egy autista gyermek a csoportban. Aztán múltak a hónapok, és egyre több volt a pozitív visszajelzés. Az ovisok megértették és elfogadták, hogy autista társuk másként kommunikál. Lelkesen mesélték otthon, ha Vanda – aki egyébként nem beszél – megfogta a kezüket, mert tudták, hogy ez azt jelenti, szereti őket. Megtanulták, miként tudnak segíteni a beilleszkedésben annak, aki más, mint ők.

Gizella szerint bátornak kell lenni, fel kell vállalni a másságot, mert ezzel tesszük lehetővé a többieknek, hogy megértsék, ez mivel jár. Nem titkolja, ő is átél mélypontokat, de nehézségek minden családban vannak. Abban viszont nem különböznek másoktól, hogy ők is boldognak szeretnék látni a gyermekeiket. Gizella alapvetően mindenki arcára mosolyt szeretne varázsolni, és meghálálni azt a segítséget, amelyet az Esőmanók a jótékonysági kezdeményezéseik során kapnak. Ezért kötelezte el magát amellett, hogy ő is minden pozitív kezdeményezés mellé odaáll, és igyekszik másokat is erre sarkallni. Legyen szó jótékonysági futásról vagy például a futballutánpótlás támogatásáról.

– A nehézségekkel – és ezalatt nemcsak az autizmus értendő – küzdő családoknak tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül. A sorstársakkal alkotott közösségben mindent könnyebb feldolgozni, meglátni a pozitív dolgokat. Ahogy Lola, egy Asperger-szindrómás kislány fogalmazott: mindenkiben lakik egy kis angyal. Csak elő kell csalogatni – hangsúlyozta Vizdár-Lőczi Gizella.

A közösség adja az erőt

Vizdár-Lőczi Gizella „civilben” a Vass Villa vendégházat üzemelteti. Hálás a tulajdonosoknak, mert úgy sejti, azért alkalmazták, mert látták, milyen komoly kihívás két autista kisgyermek mellett állást találni. Nem titkolja, a család, a főállás, az egyesületi munka és az önkéntesség sok energiát kíván, de amint jót cselekszik, mások arcára mosolyt varázsol, ő maga is feltöltődik. Azt szeretné, ha ezt az érzést minél több ember megismerné.

Az elismerés szerinte megilleti a családját és az egyesületben dolgozó kollégáit is.

Az ő útja ugyanis nem egy magányos harc, a közösség adja számára az erőt, és azok – sportegyesületek, vállalkozók, magánszemélyek –, akik a kezdeményezéseik mellé állnak.

A legelhivatottabb kolléganőjének, Asztalosné Marosi Mariannának pedig a civil szervezet azzal szeretett volna köszönetet mondani, hogy felterjesztették a Család Esélyteremtő és Önkéntes Ház „Év Tolna Megyei Önkéntese 2018” díjára, amelyet el is nyert.