Alexandra Maneának sikerült felépülnie a betegségből

– Az ön neve először az íjászat kapcsán vált ismertté, hiszen ezüstérmet nyert Európa- és világbajnok sportolónőként hozta be Szekszárdra az íjászatot a Tolna Megyei Íjász Szövetség és a Tolnai Tájak Íjász Egyesület megalapítójaként. Mint természetfotós több kiállítása is látható volt már a városban. A természet vitte el egészen a Taplós Nomádia turisztikai magánvállalkozás megalapításáig is. Hogyan érintette a vállalkozását – s a legfontosabb – hogyan érintette saját magát a járvány?

– Taplós Nomádia a koronavírus alatt nem látogatható, egyelőre leálltunk a programokkal és az akusztikus koncertekkel is. Rengetegen jelentkeztek volna, hiszen pont a tavaszi és az őszi időszak az, amikor különösen közkedvelt a hely – mondta Alexandra Manea. – Március óta én voltam az egyetlen látogatója a létesítménynek, hiszen egyedül kiköltöztem oda három hónapra, hogy sikerüljön elkerülnöm a vírust. Gyerekkorom óta súlyos asztmával küzdök, és sokszor volt szükségem speciális környezetre. Az Északi-tengeren kezeltek régebben minden évben hat-nyolc hetet szanatóriumban, egy kis szigeten. Ott nem gyógyszerekkel gyógyítottak, hanem azt tanították meg, hogy mentálisan hogyan lehet kezelni a betegségem. Fontos, hogy mentálisan tudjuk kezelni és a mostban tudjunk lenni. A koronavírusnál is az tud a legjobban segíteni, ha uralod magad.

– Milyen tüneteket tapasztalt magán?

– Ugyanúgy fulladtam, de ez teljesen más volt. Alapvetően a szervezetemet és az immunrendszeremet támadta meg. Mindenemre hatással volt, gondolok itt a pszichés dolgokra, a levertségre, az étvágytalanságra. Ilyenkor nem szabad azt csinálni, hogy nem eszem, akármilyen rosszul vagyok tőle, akkor is enni kell. A vírusnak pont az a célja, hogy legyengítse az embert, úgy tud eluralkodni rajta. Sajnos én minden betegséget nehezebben heverek ki. Amikor utoljára influenzás lettem januárban, akkor augusztusra épültem fel. Az, hogy az emberek maszkban járnak, nekem teljesen normális. Nekem vannak profi maszkjaim, számomra a tél arról szokott szólni, hogy nem mehetek közösségbe, vagy csak nagyon óvatosan, mert nem kaphatok el ilyen betegségeket. Ezért volt nagyon félő, hogy ha találkozom a Coviddal, akkor annak milyen kimenetele lesz.

– Milyen súlyosan esett bele végül a betegségbe?

– Szerencsére kórházba nem kerültem, otthon kúráltam ki magam. Ennek ellenére közel álltam hozzá, mert már volt olyan oxigénhiányos állapotom, hogy elzsibbadt a bal kezem és az arcom. Először nem gondoltam, hogy elkaptam. Kontaktlencsehordó vagyok, és egyik nap bedagadt a szemem, amivel aztán elmentem szemészetre, és kiderült, hogy nincs idegen test a szememben, hanem másról van szó. Akkor már nem láttam jól, aztán jött a láz, a levertség, az ízlelés és szaglás elvesztése. Hol a térdem fájt, hol a bokám, a csuklóm, a fogam, a derekam, minden napra jutott valami. Körülbelül egy hónapig voltam nagyon beteg. Ma már nincsenek tüneteim, de még pihenek, mert a gyengeség nem múlt el teljesen, és sokat alszom.

– Milyen módszerek segítették a gyógyulásban?

– A vírus kapcsán a legfontosabb, hogy az emberek egészségesen táplálkozzanak. Ez nem azt jelenti, hogy számolni kell a kalóriákat, hanem hogy olyan élelmiszereket kell fogyasztani, melyek nem tartalmaznak tartósítószert. Nekem sokat segített még a bodorrózsatea, ez volt a leghatékonyabb, amivel kordában tudtam tartani az immunrendszerem. Nagyon magas az antioxidáns tartalma, amely az immunrendszert erősíti, nagyon magas a vírus- és baktériumölő hatása. Emellett nagyon jót tett még a Salvus gyógyvíz és a D-vitamin. Én úgy gondolom, hogy engem ezek mentettek meg, és ezért nem kerültem lélegeztetőgépre. A gyógymódok közül még hozzátenném, hogy Szekszárdon nagyon könnyű a jó borokhoz hozzájutni, tehát bátran ajánlom a fogyasztását. És a jó minőségű házi pálinkát is, mely egy nagyszerű esszencia. Persze mértékkel!

– Mit ajánl az embereknek, hogyan kezeljék a mostani helyzetet?

– Az a lényeg, hogy az emberek odafigyeljenek saját magukra és egymásra is. Hiszen a legfontosabb az emberek számára az élet. A legfontosabb az, hogy önmaguk és mások életére odafigyeljenek. Ilyenkor, amikor járvány van, össze kell fogni, és vigyázni egymásra. Mindenki döntse el, hogy ezt hogyan tudja a legjobban megtenni, de ne a rendeletek miatt hordjunk maszkot, hanem azért, hogy megóvjuk egymást.