Nagy a járvány miatti nyomás a mentális zavarral küzdőkön

– A szorongást már népbetegségként is emlegetik. A járvány és a háború bőségesen szolgáltat okot az esetenként túlzásba vitt aggodalmaskodásra. Hogyan látja a helyzetet, mik a tapasztalatai? 

– Az elmúlt évek, 2020-tól világszerte nagy kihívást jelentettek – mondja dr. Kertész Ágnes pszichiáter főorvos. – A történések vészreakciót indítottak el bennünk. Eleinte úgy gondoltuk, hogy egy rövid távú krízishelyzettel állunk szemben, amit képesek leszünk menedzselni, átvészelni. Csakhogy elhúzódott, és az egyén számára kezelhetetlenné vált. Egy ilyen vészhelyzet, ahhoz, hogy jól tudjunk kezelni a tartalékainkat mozgósítva, nem lehet hosszabb, mint 10–14 nap. Ellenkező esetben előjönnek olyan működések, működési zavarok, amelyek a személyiségünkre, a mindennapjainkra károsan hatnak. 

– Ez társadalmi szinten is igaz? 

– Igen. Ha két hét alatt valamin túljutunk, az még menedzselhető, ha hosszan elnyúlik a dolog, hónapokon, éveken át, kezelhetetlen, a társadalom és az egyén számára is. Amikor a helyzet zavaros és zavaró, bekapcsolódnak olyan mechanizmusok, amelyek egyébként nincsenek jelen a mindennapjainkban. Elkezdünk egy csomó információt gyűjteni, bezárkózunk, leépítjük a személyes kapcsolatainkat, ami a testi és lelki energiáink felemésztését eredményezheti. Továbblépni akkor tudunk, ha képesek vagyunk elengedni azt a dolgot – például a negatív hírözönt – ami mérgez bennünket. Sok negatívum előjöhet ilyenkor: egyesek elkezdenek többet enni, édességeket nassolni, mások többet dohányoznak, több alkoholt fogyasztanak, több drogot használnak. Kiutat az jelenthet, ha tudunk megálljt parancsolni, ha képesek vagyunk átszervezni az életünket: kertészkedünk, sportolunk, új vagy régen halogatott terveket valósítunk meg, személyes kapcsolatokat ápolunk, ha az adott helyzetben másképp nem megy, legalább telefonon. 

– A betegszám nőtt a járvány előtti időszakhoz viszonyítva? 

– A pszichiátriai osztályon történt megjelenések száma óhatatlanul emelkedett. A járvány előrehaladtával más-másféle panaszok kerültek túlsúlyba. Az első hullám idején főként olyan idősek érkeztek, akik nem bírták az elszigeteltséget és rettegtek attól, hogyan történik majd az ellátásuk. Aztán a sok veszteség miatti kiborulások időszaka következett, majd a poszt-Covid-problémák elviselése, elviselhetetlensége aggasztott sokakat. Olyan betegünk is volt, aki kórházban lévén nem tudott ott lenni a közvetlen hozzátartozója temetésén, és ez viselte meg. 

– Melyik csoport a legsérülékenyebb? Az idősek? A nők? Vagy pont a férfiak, akik félnek, hogy elviszik őket a háborúba? 

– Az egész társadalmon nagy a nyomás. Tolna megyében a járvány legerőteljesebb szakaszában is működhetett a pszichiátria, ami nagy dolog, mert nem mindenütt volt így. Hozzánk bejöhettek a betegek – persze az aktuális szabályok betartásával –, hogy kicsit megerősödjenek lelkileg, lendületet kaphassanak, és aztán könnyebben, megkönnyebbülten élhessék tovább a mindennapjaikat. S miközben 2020-ban világszerte ugrásszerűen nőtt az öngyilkosságok száma, miközben Magyarországon is erőteljesen emelkedett, Tolna megyében jelentősen csökkent. Mert az eleve mentális zavarokkal küzdő embereknek volt hova menniük, tudtak segítséget kérni. A civil szervezetek is lelkiismeretesen istápolták a rászorulókat, főleg a magányos öregeket. 

– Most hol tartunk? Túl vagyunk már a nehezén? 

– Ez az év már a fellélegzés időszaka. A betegség még itt van, de már nem szed annyi áldozatot. A háború még tart, de talán nem terjed át más országokra. A nyomás a pszichiátriai osztályon is csökkenni látszik, úgy a betegforgalomban, mint a panaszok tekintetében. Lassan elérkezünk arra a szintre, ahonnan megkezdhetjük az újraépítkezést. 

Dr. Kertész Ágnes Pécsen szerzett orvosi diplomát 1989-ben. Dolgozni Zalaegerszegen kezdett, aztán Szigetvárra került, és 2011-től a Tolna Megyei Balassa János Kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa. Pszichiátria, pszichiátriai rehabilitáció és addiktológia (szenvedélybetegek kezelése) szakvizsgát tett. Korunk nagy problémájának tartja az alkohol- és drogfüggőség mellett a számítógép-függőséget, az arctalan kapcsolattartást is. Minden fórumon hangsúlyozza az összefogás fontosságát. 

Mint ahogy a gyermeknevelés nem csak a tanár dolga, úgy a pszichés betegekkel való foglalkozás sem tekinthető kizárólag az orvos feladatának. A főorvosnő törekvése a segítő civil szervezetek és a családtagok bevonása. Ismeretterjesztő nyílt napokat tartva igyekszik az érdeklődőkkel megismertetni a pszichés betegségeket, eloszlatva a tévhiteket. A lelki egészség világnapja alkalmából 2011 óta szervez – munkatársaival – nyilvános pszichiátriai előadásokat. Az ideit október 7-én tartották Szekszárdon, a Babits Mihály Kulturális Központban. A rendezvénysorozat előző programjairól szóló korábbi írásunkat itt találja!