Súlyos véráldozatot hoztak a Tolna megyei katonák is

„A Don folyóhoz közeledve hallottuk már az ágyúk dörgését, éjjel a tüzérségi tűzcsóvákat láttuk és hallottuk a becsapódásokat is. Saját magunkat úgy biztattuk, hogy ez még távol van, nincs még nagy baj.”
(Dr. Kovács Zoltán: Rekviem a tolnai 18/III. zászlóalj doni pusztulásáért (1), Tolna Megyei Népújság, 1989 június 20.)

„Jött a nagy orosz szél, a tomboló vihar és a hóesés. (...) A kocsizó részlegünk a közeli faluban lett elhelyezve. Itt volt Keszler Mátyás (lengyeli), Wiesner Fülöp (váraljai) fogataival elszállásolva és még sokan mások, ők gondoskodtak a lovakról, hogy miként, az az ő leleményességüktől függött. Bertalan László tizedes (bonyhádi lakos) pedig egyik távolabbi horhosba egy nagy szérűbe, ahol mérhetetlen mennyiségű széna volt elraktározva, helyezkedett el négy lovával.”
(Dr. Kovács Zoltán: Rekviem a tolnai 18/III. zászlóalj doni pusztulásáért (2), TMN, 1989 június 21.)

„1943. január 14-én éjféltájban váratlanul érkeztek a felváltó egységek. (...) Kora hajnalban lőállásunk felől az egész frontszakaszon iszonyatos dörgésre, harckocsik rémes zajára, tüzérségi belövésekre ébredtünk. Megindult a nagy támadás. Akik leváltottak bennünket, azok egy szálig ott pusztultak el. Imre György váraljai – volt osztálytársam –, Gál Lajos tüzértiszt (bonyhádi lakos) – akikről tudom, hogy a vonalban kapták a támadást és vissza nem kerültek, még sebesülten sem, sőt, fogságba sem kerültek. Ekkor majdnem egy zászlóalj semmisült meg. Többségük Tolna megyei volt.” 
(Dr. Kovács Zoltán: Rekviem a tolnai 18/III. zászlóalj doni pusztulásáért (3), TMN, 1989 június 22.)

„Január 14- én reggel 6 órakor elszabadult a pokol. Hatalmas ágyúzásra riadtunk fel. Tőlem jobbra és hátra a 9. század és a szekszárdi ezred vonalára zúdult a pergőtűz. Mintha ezer ágyú, Sztálin-orgona és aknavető dübörgött volna szakadatlanul egy órán át. Bomba, bomba hátán robbant, egy összefüggő égő vonal jelezte, hol vannak állásaink. Égtek, lángoltak a bunkerek, beomlottak a lövészárkok, megszakadt minden összeköttetés. Engem és a mellettem lévő aknavetőket csak lefogó, bénító tüzérségi tűz ért. Az áttörésre összpontosítottak. A 9. századból 3 emberünk maradt, megsemmisültek a szekszárdiak is.”
(Az 1943. január 14-i scsucsjei támadás a Donnál, Bíró József volt tartalékos zászlós, páncéltörőszakasz-parancsnok visszaemlékezése, Tolnai Népújság, 1991. január 12.)

„A II. világháború »nagy temetőjében«, azaz a Don-kanyarnál a magyar katonák is lerótták vérben mért adójukat. S talán hihetetlenül hangzik, de tény: arányaiban a jórészt Tolna megyeiek alkotta seregtest szenvedte a legnagyobb veszteséget az összecsapások, az áttörés idején. 

A szekszárdi parancsnokságú 12. könnyű hadosztály több mint 13 ezer katonája 1942. nyarán indult útnak a keleti frontra, az életben maradottak – már akik nem estek fogságba – 1943. tavaszán kerülhettek haza. Az ő történetük elevenedik meg a Tolnai honvédek a Donnál című kötetben: a fővárosi Szabó Péter hadtörténész, valamint a szekszárdi Szilágyi Mihály helytörténész közös, hiánypótló művével tegnap ismerkedhettek meg az érdeklődők a megyeszékhelyen, a Német Színházban.”
(Tolnai honvédek a Donnál, TN, 2001. december 12.)

„Kovács János dandártábornok, a Magyar Nemzetőrség Tolna Megyei Szervezetének elnöke lapunknak elmondta, mintegy tizenötezer Tolna megyei katona harcolt a Don-kanyarnál 1943-ban. Közülük közel hétezer-ötszázán, azaz a katonák fele vesztette életét a csatákban, a hadosztály pedig az áttörés után megsemmisült, nem állt össze még egyszer.” 
(A Don-kanyarnál elesett hétezer-ötszáz katonára emlékeztek, TN, 2007. január 13.)

„Másfél évtized elteltével egy szép küllemű könyv ismét a keleti fronton harcoló, Tolna megyei honvédekkel foglalkozik. Szabó Péter és Szilágyi Mihály 2002-ben megjelent kiadványa után most Aradi Gábor és ugyancsak Szabó Péter vállalkozott a témakör újbóli feltérképezésére. A hadosztály a Don-kanyarban című kötet több újdonsággal is szolgál. Például található benne egy olyan lista, mely több mint négyezer, frontra vitt személy legfontosabb, anyakönyvek által is pontosított adatait tartalmazza.”
(A véres Don: Tolna megye katonái is ott harcoltak, TN, 2017. szeptember 27.)

„A tolnai bemutatón arról beszélt a hadtörténész (dr. Szabó Péter - a szerk.), hogy pontos veszteséglista nem állítható össze, hiszen a menekülés, a szétszóródás közepette a katonáknak nem volt idejük adminisztrálni. Csak becsült adatok vannak. Eszerint a szekszárdi 12. könnyű hadosztály, mely sárbogárdi, szekszárdi és tolnai alakulatokból állt, 13 ezer fős volt. A 2. magyar hadsereg legtöbb veszteséget elszenvedett hadosztályai közé tartozott a szekszárdi.”
(Pontos lista nem készíthető a veszteségről, TN, 2018. november 23.)

Száznál is többen mentek el január 12-én délelőtt a szekszárdi megemlékezésre, amelyen Nagy László, a Szekszárdi Garay János Gimnázium történelem tanára idézte fel 1943 januárjának tragikus napjait. Képgalériánk a II. világháborús emlékműnél készült a megemlékezésen.