A konfliktus csak békevággyal, Isten felé fordulva orvosolható

– Hol és mióta fordulnak elő konfliktusok? Ezt nem könnyű behatárolni. Mondhatjuk, hogy vannak amióta és ahol az ember van?
– Igen, teológusként vizsgálva a témát – mondja Kaszó Gyula –, ki merem jelenteni, hogy az ember egy konfliktusos lény. A Szentírás első történetéből is látjuk, hogy bár Isten ideális körülmények közé helyezte teremtményét az Édenkertbe, még ott is képes volt nekifeszülni a Teremtőjének, az embertársának, aztán a bűneset, a tiltott gyümölcsből való fogyasztást követően az egész teremtett világgal harcba kezdett. Az ivadékok a gyilkosságig is eljutottak.

– Ez a szabadság rossz értelmezéséből adódik? Sok lelkész hangsúlyozza, hogy nem robotoknak teremtett bennünket Isten, hanem szabad akarattal rendelkező embereknek…
– Így igaz, szabadok vagyunk. És elégedetlenek. Sajnos az ember nem képes megbecsülni a teremtés gazdagságát. A jót sem tudja elég jónak tartani.

– Van megoldás?
– Szerintem van. Mégpedig az, hogy az el kell fogadnunk az isteni gondviselést! Ez a konfliktuskezelés legjobb módja. Jézus erre szolgált példával, felvállalva a legnagyobb feszültséget: a feszületet. Isten bevonódott az emberiség életébe, és céllal vonódott be, kereszthalálával, azért, hogy valami jobb legyen.

– Az ember Isten nélkül képes konfliktusokat feloldani?
– A maga módján próbálkozik, de többnyire inkább elmélyíti a viszályt. Kell, hogy legyen egy rajta kívül álló vagy egy benne működő jó, aki őt a jó megoldás felé vonzza.

– Csakhogy manapság hitetlen, istentelen az emberek többsége. Ez azt jelenti, hogy nincs számukra segítség kimászni a többnyire maguk kutyulta katyvaszból?
– Önerős konfliktuskezelés, nem hiszem, hogy létezhet. Sokan folyamodnak külső segítséghez, például pszichológushoz, ám igazi megbékélés csak az Úristentől remélhető.

– Van most egy súlyos nemzetközi konfliktus is, amit kezelni kellene: az ukrajnai háború. Ön Kárpátaljáról származik, ismeri az ottani viszonyokat. Milyennek látja a helyzetet?
– Emberi szemmel nézve reménytelennek.

– Melyik fél hibás?
– Mindkettő. Nincs ártatlan fél, és nem lesz nyertes, amíg mindenki csak győzni akar, bármi áron. Akkor lehet előrelépés, ha egy közös nyereséget fognak szem előtt tartani: a békét.

– Az hogyan, milyen áron képzelhető el?
– Dan Millmannak van egy megállapítása, miszerint „A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.” Erre kellene törekedniük a szembenálló feleknek. Rengeteg mindent elvesztettek már az elmúlt egy év során: embert, technikát, pénzt, élővilágot, presztízst. Ideje volna ezt belátni, és leülni tárgyalni!

– Ukrajna mennyire lélegzett fel, amikor szétesett a Szovjetunió? Nagyon akarták a függetlenséget?
– Nagyon és gyorsan akarták, de viszonylag éretlenül. Az orosz volt a hivatalos nyelv, az ukrán még nem volt olyan állapotban, hogy iskolákban tanítani lehessen. Én például ruszinul tanultam a magyar mellett. Ugyanakkor a társadalmi megalapozatlanság ellenére az ukrán szabadságvágy tombolt, és rengeteg vadhajtást hozott. A kisebbségeket, főleg az oroszokat gyakran becsmérelték.

– A szovjet érában ilyesmi nem fordult elő?
– Én még a szovjet időben jártam iskolába. Előfordultak feszültségek, de az anyanyelvemen tanulhattam, és nem éreztem magamat elnyomottnak. Problémák akkor adódnak, ha valakik, jelen esetben a többségi nemzet fiai, nem tudnak értékként elfogadni másokat, viszont saját magukat sokkal értékesebbnek tekintik amazoknál. Láthatjuk hova vezethet ez…

Dr. Kaszó Gyula 1976-ban született az ukrajnai Técsőn. Mivel ott nem volt lehetőség református teológiai tanulmányok folytatására, Magyarországra települt át, 1993-ban. A Károli Gáspár Egyetemen diplomázott, majd doktori címet szerzett Németországban. Házasságot 2001-ben kötött; felesége is lelkész, hittant tanít. Két hátizsákkal mentek ki Németországba, és két gyermekkel tértek vissza 2004-ben. Aztán született még kettő. Börtönpasztoráció Magyarországon című német nyelvű disszertációját 2007-ben védte meg. A szekszárdi református gyülekezet lelkipásztoraként 2012 óta, a helyi büntetés-végrehajtási intézet lelkészeként 2013 óta működik. Emellett végzi a szokásos teendőket: istentisztelet, hitoktatás, bibliaórák, konfirmálás, esketés, temetés. A Pápai Református Teológiai Akadémián is tanít. Öt nyelven beszél, s még három régit használ, teológiai munkájához.