Minden módon eltussolta volna a bátaszéki horrorvadászaton történteket

Mint azt megírtuk, az ügy előzménye, hogy 2021 novemberében a Bátaszéki Vadásztársaság társas vadászatot tartott fizetős bérvadászoknak. Magát az eseményt sehol nem jelentették be és a vadászati naplóba sem írták be. A hajtás során hét gímszarvasbikát kilőttek, ami rendkívül etikátlan, hiszen trófeás vadra hajtásban nem lehet vadászni. A résztvevő helyi vadászok közül többen a helyszínen szembesültek ezzel a helyzettel. Talán ez lehetett az oka annak, hogy valaki közülük bejelentést tett a megyei kormányhivatalhoz tartozó vadászati hatósághoz.

A Tolna Megyei Kormányhivatal tetemes, tízmillió forintos vadgazdálkodási bírságot szabott ki a vadászatra jogosultra. Az ügyben a vadászkamara területi szervezete – miután tudomást szerzett a hatóság határozatáról – etikai eljárást indított a vadászat vezetője ellen, aki egyben a Bátaszéki Vadásztársaság elnöke is volt.

A vonatkozó jogszabályok alapján a vadászatvezetőt az etikai bizottság tanácsa kizárta a vadászkamarából és miután a kizárás etikai büntetés miatt történt, a vadászkamarai törvény szerint két évig nem létesíthet új tagságot. A vadászvezető a bizottság határozatával szemben fellebbezéssel élt, kérte, hogy csak megrovást szabjanak ki rá. Úgy vélte, tetteivel nem okozott kárt senkinek, nem sértette meg a vadászat jó hírét, társadalmi elismertségét.

A vadászkamara országos etikai bizottságának etikai tanácsa azonban helyben hagyta az elsőfokú határozatot. Az indoklásban többek között az is szerepelt, hogy a szabálytalanságok észlelése után a vadászvezető különböző módokon próbálta eltussolni a történteket.

Ezt követően a vadászatvezető bírósághoz fordult, mint felperes azzal, hogy nem tarja bizonyítottnak az etikai szabályok ismételt és súlyos megsértését, mint ahogy a vadászat jó hírének megsértését sem, amelyre az első fokú határozat hivatkozott.

A vadászkamara mint alperes vádiratában többek között arra is hivatkozott, hogy az a tény, hogy a vadászvezető saját bevallása szerint is szándékosan nem tett bejelentést a hatósághoz és dokumentációt hamisított az egyesület és a bérvadászok érdekében, az alperes szerint még inkább alátámasztja rosszhiszeműségét és a vadászatra való alkalmatlanságát.

Jogerős ítéletet végül a Pécsi Törvényszék hozott. A felperes, vagyis a vadászvezető keresetét elutasította, a vadászatból való két éves kizárása pedig ennek okán jogszerű.

Dr. Király István, a Tolna megyei Vadászkamara titkára kérdésünkre válaszolva elmondta, huszonöt év alatt, mióta a vadászati ügyeket jobban ismeri, ilyen mértékű etikai vétséggel még nem találkozott. Kisebb törvénysértések eddig is előfordultak, de azok messze nem ilyen súlyúak. Az ügy végül lezárult, az ítélet jogerős, és a vadászvezető ezt tudomásul vette.

Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője az üggyel kapcsolatban a Nimród vadászújságnak a következőket nyilatkozta: Vissza-visszatérő gondolat a berkeinkben, hogy lassanként kivész a vadászatból az etika. A vadászházak tornácán elhangzó beszélgetések során sóhajokkal és legyintésekkel vesszük tudomásul, ha írott szabályaink ellen vétenek a vadásztársak. Ezért is örvendetes a tolnai ügynél, hogy áttörte ezt az ingerküszöböt. A kérdés: a kiveszésből következik a sóhaj és a legyintés, vagy fordítva?!

Mert a feljebb körüljárt eset tisztán megmutatja, hogy igenis van eszköz a kezünkben. Rajtunk múlik, hogy akarjuk-e, merjük-e, használni, mondta az országos vadászkamara szóvivője.