A póló Peléje – Faragó Tamás közkinccsé tette aforizmáját

A póló Peléje névvel illette és ajánlotta a közönség figyelmébe a Léleképítő új vendégét dr. Tóth Csaba Attila, az értékrend erősítő, havi rendszerességű sorozat házigazdája. A megnevezés találó, hiszen miképpen a brazil foci zseni, úgy Faragó Tamás is a labda zsonglőrjeként vonult be a sport történetébe. A Prima Primissima díjas olimpiai és világbajnok vízilabdázó, a Nemzet Sportolója, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja hétfőn este a Szekszárdi Garay János Gimnáziumban találkozott az érdeklődőkkel, megannyi tisztelőjével. 

A rendezvény a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete támogatásával zajlott, s miképpen korábban, most is díjtalanul lehetett látogatni. Aki pedig nem vehetett részt személyesen a programon, az megtekintheti a felvételt a legnagyobb videó megosztón, Léleképítő – Faragó Tamás cím alatt, de cikkünk végén is megtalálja.

Telitalálatnak bizonyult a választás

Élmény és tanulság –  ezzel a kifejezéssel foglalta össze mondandójának lényegét Faragó Tamás. Bevezetésként áttekintést adott arról, hogy annak idején miért is döntött a vízilabda mellett. Ezzel összefüggésben idézte Szondi Lipót pszichológust, aki szerint az élet sorsszerűségek sorozata, de az embernek választási lehetőségei vannak. Az általános iskolában egyaránt tehetséget mutatott kézilabdában, valamint vízilabdában. Végül is az utóbbi sportág mellett döntött, illetve, amint azt megjegyezte: lehet, hogy a vízilabda választotta őt. Sokat edzett, állandóan gyakorolt, tizenöt éves korában már a felnőtt csapatban játszott, tizenhét évesen pedig a magyar válogatott tagja lett. 

 – Ez nem volt túl bonyolult szándék, mert ez a sport arról szól, hogy aki vízilabdában Magyarországon a legjobb, az majdhogynem a világon a legjobb.

Az a fajta tradicionális és szellemi közeg, ami az uszodában létezik, illetve létezett, azt eredményezte, hogy Faragó Tamás a felmenőit tekintve első generációs értelmiségi lett. A sport jellemformáló hatásának is köszönhetően nem egészen másfél év alatt teljesítette a középiskola négy évét és leérettségizett. Ezt követően végezte el az állatorvosi egyetemet. Ezen hivatásában főképpen lovakkal foglalkozott, három ménesre is ügyelt. Sajnálkozva nyugtázta, hogy a mai  világban, az okostelefonok bűvöletében az olvasás elvesztette egykori jelentőségét. Jóllehet fontos lenne olvasni, hiszen ez az időtöltés jótékony hatással van a hosszú távú memória kialakulására. Mindezen túl az olvasás révén olyan, klasszikus műveltség szerezhető, melynek birtokában pontosan lehet tudni, hogy mi is az őszinteség, a szerelem, a hazaszeretet, a becsület, az árulás.

– Annak idején abból indultam ki, hogy kiolvasom a világirodalmat – tekintett vissza ismét egykori önmagára. 

A különbség a tehetség és a zseni között

Manapság, immár túl a hetvenen, továbbra is vannak maga által vállalt feladatai. Ezek közé tartozik például az, hogy miképpen lehet méltósággal megöregedni. Ez komoly kihívás, hiszen ez – látva számos pályatársát – nem mindenkinek sikerül. S még valami: a végére illik valamit megérteni. Ez – jegyezte meg – úgy sem lehetséges, de azért törekedni kell rá.

A műsorvezető kérdésére többek között edzői pályafutásáról is beszélt. Kijelentette: a világ úgy igazságos, hogy nem tud mindenki jól vízilabdázni. A legnagyobb gond az, hogy az edzők többsége saját magát szeretné megvalósítani. De ha a tréner nem volt képes saját jogon beírni magát a sport történetébe, akkor később ez már szinte lehetetlen vállalkozás lesz. Ehhez a gondolathoz kapcsolódva tette közkinccsé saját aforizmáját is, ami a tehetség, illetve a zseni közötti különbséget érzékelteti. Tehetség az, amit a másik nem tud megcsinálni, A zseni pedig az, amit a másik el sem tud képzelni. 

Faragó Tamás a női válogatott szövetségi kapitánya volt és jó emlékeket őriz ebből az időszakból. Főleg azért, mert mint azt hangsúlyozta, a nők, ha valamiben rációt látnak, akkor annak megfelelően cselekednek. A férfiak szeretnek okoskodni: ha két helyszín között légvonalban öt kilométer a távolság, akkor mindig akad egy férfi, aki tud egy rövidebb utat. A szó valós értelmében vett férfiakra ugyanakkor nagy szükség lenne, hiszen manapság azt látjuk – idézte Márai Sándor írót – , hogy a hős lelép a színről, a ripacs pedig színre lép. 

– A férfi feladata ötezer év óta nem változott – osztotta meg nézetét. – A nők most is ugyanazt várják: meg kell védeni a barlangot és el kell ejteni a vadat. Ennyire egyszerű, fiúk!

Faragó Tamás szerint hazánk a legjobb hely a világon

Kitért arra is, hogy milyen körülmények közepette mehetett 1984-ben, tehát még a régi rendszerben Nyugat-Németországba játszani. Ebben az évben a Szovjetunió és a szocialista blokk legtöbb országa bojkottálta a Los Angeles-i olimpiát, így tehát az egyébként remek formát mutató magyar vízilabdások sem vettek részt az ötkarikás játékokon. Viszont ugyanekkor, mint kiváló sportoló, Faragó Tamás lehetőséget kapott arra, hogy három év erejéig a düsseldorfi csapatba igazoljon. Mellette állatorvosként is dolgozhatott, azon a vidéken rengeteg ember tartott lovat. 

Később az olasz Arenzano csapatában játszott. A német ütemezettség, pontosság után meglepetéssel nyugtázta, hogy a déli tizenkét órai kezdés Itália földjén úgy húsz perces csúszással valósul meg. Faragó Tamás az említett két külföldi ország mellett még Európa és a világ számos helyszínén megfordult, illetve élt tartósabban. Ezen kellő összehasonlítási alap és tapasztalat birtokában arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország nagyon jó hely. Mert ugyan lehetséges, hogy külföldön könnyebb a megélhetés, de nincs igazi élet. Itthon nehezebb a megélhetés, de van igazi élet. S ha itthon valakinek megvan a megélhetése, akkor Magyarország valóban a legjobb hely, erősítette meg nagy taps közepette.

A TEOL Faragó Tamással készített exkluzív videó riportját itt találja!