Egy gépkocsi irányába lőtt egy kocsis

130 ÉVE a tervezett Duna-hídról adta közre szerkesztőségi állásfoglalását a Tolnamegyei Közlöny 1894. március 4-i száma. „Elkintve azon, a próbafúrások által megállapított körülménytől, hogy a baja-báttaszéki irányban a Duna partja nem alkalmas a hídfő elhelyezésére és 500,000 frttal nagyobb befektetést igényel, mindenki belátja, hogy veszedelmes és a forgalomra nézve rendkívül hátrányos lenne, ha a vasút a Báttaszéktől keletre elterülő, vizárnak kitett laposon vezettetnék át. A végrehajtó-bizottságnak tehát azt hisszük elsőrendű feladata teljes erővel odahatni, hogy a Duna áthidalása Bátánál terveztessék.” Mint ismeretes, a híd Bajánál valósult meg.

130 ÉVE egy szokványosnak tűnő, ám horderejéban jelentősek bizonyuló hírt közölt a Tolnamegyei Közlöny 1894. március 4-i száma. „Wosinszky Mór, kinevezett szegzárd-belvárosi plébános már visszaérkezett lourdesi zarándok útjáról s február hó 28-án tette le a megyés püspök kezeibe a hivatalos esküt. Wosinszky Mór a jövő hét folyamán jön Szegzárdra, hogy állását elfoglalja.”

130 ÉVE a fiatal lókötő történetével ismertette meg az olvasókat a Tolnamegyei Közlöny 1894. március 4-i száma. „Farkas Mihály pilisi lakos alig 15 éves kocsisa kinézte a faluban Tóth István uram legszebb 2 csikáját s a napokban vakmerő bátorsággal kivezetvén a csikókat az istállóból, fölszerszámozta, s a kocsiba befogva elhajtatott. A tüzes vérű csikók villámsebesen röpítették a kocsit Báttaszék felé. A bátai révnél azonban, hol vesztegelnie kellet, mig átszállítják, a báttaszéki csendőrség elcsípte, s ki hallgatás után a szegzárdi ügyészségnek adta át. A fiatal lókötőt hihetőleg a javító intézetbe fogják internálni.”

120 ÉVE a selyemtermelés Tolna vármegyei eredményeit összegezte a Tolnamegyei Közlöny 1904. március 3-i száma. „Tolnavármegyében 1903-ban 127 községben közterületeken és közutak mellett volt 25.041 darab lombszedésre alkalmas szederfa. A magántulajdonban levő szederfákon kívül a fenti szederfáknak köszönhetjük, hogy 4,737 selyemtenyésztő 82.017 kgr. gubót termelt és 148.380 koronát keresett. Átlagos keresete egy tenyésztőnek 31 korona volt, legmagasabb keresete pedig egy tenyésztőnek 172 koronára rúgott. A selyemtenyésztés megkezdése óta 2.131,684 koronát fizettek ki a vármegyében. A legsikeresebb települések: Tolna, Szekszárd, Szedres, Dunaszentgyőrgy, Őcsény és Szőlőhegy, Bölcske, Kölesd, Nagykajdacs, Fadd, Dunaföldvár.”

120 ÉVE Wosinsky Mór a megyeszékhely általánosan elismert személyisége volt, ezt igazolta a Tolnamegyei Közlöny 1904. március 3-i számában megjelent beszámoló. „A szekszárd-belvárosi apát-plébános február hó 28-án töltötte be életének 50-ik, s márczius 1-én pedig szekszárdi plebánosságának 10-ik évfordulóját. Ezt az alkalmat felhasználta a szekszárdi papság és a belvárosi tanítói kar s tisztelgett az ünnepelt egyházi férfiúnál; megemlékezvén e hosszú időalatt eltöltött kiváló munkásságáról, még sok évet kívánt a még fiatalos erőben levő apátnak. Előző estén pedig a Ferencz közkórház apáczái üdvözölték a közszeretetben levő lelki pásztorukat és gyóntató atyjukat.”

120 ÉVE első rendes közgyűlését tartotta meg a Tolnai Népbank. A rendezvény „főmozzanatát egy intézeti elnök választása képezte” – számolt be a közgyűlésről a Tolnamegyei Közlöny 1904. március 3-i száma. „A nagy számmal megjelent részvényesek egyhangúlag Fekete Ágoston prépost-plébánost választották meg három évre elnökül, ki szép szavakkal köszönte meg e kitüntetést, egyúttal buzdítva a társaság minden tagját együttes működésre, a Népbanknak boldog jövőt kivánt.”

110 ÉVE végig állt a jég a paksi ármentesítő társulat szakaszán – adott árvízi helyzetjelentést a Tolnamegyei Közlöny, 1914. március elsejei száma. „A víz óránként 4-5 centiméterrel emelkedik. A műszaki közegek és a védőcsapatok állandóan a gáton tartózkodnak és megtettek minden óvintézkedést a fenyegető veszedelemmel szemben. A Duna vize az alsó szakaszon már a töltést nyaldossa. Madocsánál a jég valóságos torlaszt képez és az ottani szántóföldeket már el is öntötte a viz. Viz alá került a dunaföldvári kendergyár is.”

110 ÉVE egy életmentő csendőr történetét közölte a Tolnamegyei Közlöny, 1914. március elsejei száma. „Komer Mihály pince helyi csendőr a minap Görbő községben volt éjjeli szolgálaton, a mikor látta, hogy Pincehelyen tűz van. Egyfolytában futott a községig s mikor az égő házhoz érkezett, megtudta az ott lévőktől, hogy Schiebinger Károly aljegyző és felesége nagybetegen feküsznek a házban, de nem lehet hozzájuk férni, mert a ház már tele van füsttel. A csendőr ezt hallván, azonnal behatolt az égő házba és a sürü füstben tapogatózva, eljutott a betegekhez és mindkettőjüket kihozta. A mentés közben a bátor csendőr két helyen megsebesült és több ízben elesett.”

110 ÉVE egy gépkocsi irányába lőtt egy kocsis – ismertette az esetet a a Tolnamegyei Közlöny, 1914. március elsejei száma. „Frankó Andor és Berkovics Pál budapesti lakosok a minap Hidegkútról autón Pincehelyre mentek. Az úton egy parasztkocsi járt előttük. Hogy azt baj nélkül megelőzhessék, Pratnicsák János soffőr többször kürtjelet adott. A kocsis azonban annál jobban hajtotta lovait. Amikor pedig közelébe értek és szóval is figyelmeztették, hátrafordult és revolverrel rájuk lőtt, de a golyó nem talált. A soffőr erre meglassította a menetet és csak Belecska utcáján merte a lövöldözőt elkerülni. Ekkor azonban teljes sebességgel a pincehelyi csendőrőrsre hajtott. Az őrmester azonnal felült a kocsira és csakhamar elfogták a tettest, Vancsora György gyánti lakost. Azt mondta, lovai féltek s így az automobilt lövéssel vissza akarta ijeszteni, a rajtaülők azonban azt állítják, hogy célzott és a golyó a fejük fölött süvített el.”