Nem kér sokat, mindössze néhány csontot

Értenek bennünket a kutyák, pontosabban szólva tisztában vannak egyes szavak jelentésével – bizonyította ezt az állítást nemrég egy magyar kutatócsoport. Ami azt illeti, ez nem is tűnik túlságosan meglepő felfedezésnek, hiszen mindannyian ismerünk egyenesen hihetetlennek tűnő történeteket ezekről a derék négylábúakról. Ezek az elbeszélések részben azt példázzák, hogy házi kedvenceink hajlamosak még a gondolatainkat is kitalálni. 
Intelligens lényekről lévén szó, azt pedig vészes csalhatatlansággal érzékelik, ha nincs a fejünkben semmi. Rossz­nyelvek szerint nem kevesen ezért is válnak meg egy idő után házőrzőiktől: idegesíti őket, hogy a kutyáik okosabbak náluk... 

A történetek másik része főleg a hűségről szól, és ez sem rendkívüli, hiszen ez az erény is lényegi jellemzője ennek az érző állatnak. Cserébe nem is kér sokat, mindössze néhány csontot és a szó jó értelmében vett „emberi” viselkedést. Így lett és így lesz a kutya az ember legjobb barátja, egyre több helyen gyakorlatilag családtag. 

Ez annyira így van, hogy létezik túlzásba vitt ebimádat is. Ezt példázza az a gazdi, aki bemegy a boltba, kér fél kiló szép marhahúst a legdrágább fajtából és mellé néhány darab csontot is. Az eladó kérdésére elmondja, hogy a megvásárolt árut a kutyájának viszi. – Mármint a csontot? – hangzik a következő kérdés. – Dehogy – válaszol a gazdi. – A kutyám módfelett válogatós, neki viszem a húst, magamnak a csontot.