Ma Magyarországon a hattyútojás beszerzése a legnehezebb

Miért nem tudjuk becsülni a nemzetközi hírű alkotóinkat itt, helyben? Ez a kérdés piszkálja az embert, amikor a kiváló, szekszárdi tojásdíszítő, Csuhaj Tünde keserédes sztorijait hallgatja. Külföldön 150 alkalommal mutatta be munkáit, itthon négyszer.

Wessely Gábor

Címekre, elismerésekre sosem hajtott Csuhaj Tünde, így a művészi életjáradék nem illeti meg. Most megy nyugdíjba; meghatóan szerény összeget fog kapni. S egy mindennél beszédesebb adat: külföldön mintegy 150 kiállításra, szakvásárra hívták meg, itthon mindössze két önálló tárlata volt, és két olyan, amelyen férjével, Szatmári Juhos László szobrászművésszel közösen mutatták be alkotásaikat.

A húsvétra már felkészült, számos dekoratív tojást visz a két legnagyobb európai seregszemlére, ahová évek óta meghívást kap: Németországba és Svájcba. Lúd-, fácán-, hattyú-, emu-, nandu- és strucctojásokat csipkéz, egyedi műveket hoz létre, úgynevezett plasztikus maratással. A tojások héja több rétegből áll, s az avatott alkotó káprázatos mini-domborműveket állít elő e rétegekbe hatolva.

Általában többféle technikát alkalmaz: áttörést is, maratást is, színezést is. Munkáinak 70 százaléka lúdtojás felhasználásával készül. Bármilyen hihetetlen, ma Magyarországon a hattyútojás beszerzése a legnehezebb, nem a strucc, nem az emu, nem a nandu. A hattyú ugyanis védett madár. Mikor egyszer a Balatonnál túlszaporodott, érdeklődött az illetékes hivatalnál, ahol engedélyeztek számára hat tojás átadását. Ennél azért nagyobb mennyiséget dolgoz fel Csuhaj Tünde, de nem sokkal. Azt mondja, hogy ha Szekszárdon, vagy a megye valamelyik másik városában állandó kiállítóhelyet kapna, és megrendelnének tőle évi ötven tojást, az lenne a testhezálló feladat. Tíz év alatt olyan anyag születne, amelynek csodájára járnának.

Összességében a jó nevű tojásdíszítők és az ismert gyűjtők is öregszenek. A gyűjtők hagyatékát már több helyen múzeumokban helyezték el, s itt-ott alkotói állandó tárlatok is létesültek.

Csuhaj Tünde a 64. életévében jár. Tojáscsipkézéssel 28 éve foglalkozik. Technikailag már mindenre képes, de még mindig dolgozik benne a „kalandvágy”. Az új dolgok kipróbálása rengeteg, 80 százalék körüli tojástöréssel jár, aztán, ha összeáll a munkafolyamat, minimális lesz a selejt. Megszületnek a tojáscsodák, az alkotó és a szemlélő közös örömére. Mert azt biztosan tudja, hogy vizuális gyönyörűségekre mindig vágyik az ember.