Rendszerezi a régi kiállítási meghívókat, fotókat, cikkeket

Jelentős gyűjteménye van Rühl Gizellának Tolna megyei alkotók munkáiból. Azon iparkodik, hogy ezeket az embereket a közönség is megismerhesse kiállításokon, vagy akár a neten keresztül, a 2000 óta működtetett TolnaArt portálon. Gyűjti és rendszerezi a korabeli meghívókat, plakátokat, fotókat, újságkivágásokat is.

Wessely Gábor

Most iratok, fotók, nyomtatványok, kiadványok rendezésével tölti napjait Rühl Gizella. Nem változott meg, továbbra is alkotás- és alkotómenedzselő, kiállításszervező és dokumentáló. Ez utóbbi hasznos időtöltéséhez kapcsolódik az elmúlt húsz év kultúrával kapcsolatos meghívóinak, plakátjainak, újságcikk kivágásainak, fényképeinek, katalógusainak ábécérend szerinti szortírozása. Rendszerez alkotók, együttesek, kiállítóhelyek és események szerint. Nem csekély mennyiségről van szó: a dossziék sora több métert tesz ki, bennük több mázsányi anyaggal. Tolna megyei kismesterekkel és művészekkel foglalkozik, ma élőkkel, és azokkal is, akiket a feledéstől kéne megmenteni. (Mert az elmúlt húsz év során hunytak el, vagy már régebben, de van róluk friss anyag, emlékkiállítás vagy más apropó kapcsán.)

Lázár Ervin földije Rühl Gizella, a rácegresi iskolában kezdte a tanulást, s hétéves volt, amikor a családja Tolnára költözött. Férje Földi István, a Terra Szoftverfejlesztő Kft. igazgatója. Ez a szekszárdi cég 1996-tól internetszolgáltató, s ennek köszönhetően honlapjukon, a kezdetektől fogva volt egy „kulturális fül”. Akkoriban még csak egy-egy alkotó egy-egy alkotását tették fel. Ebből nőtt ki aztán a TolnaArt portál, mely 2000-től működik. Ma már több mint száz Tolna megyei kötődésű személy – író, képzőművész, fotós, népművész, népi iparművész, stb. – található meg rajta. A saját honlappal rendelkezők többsége csak linkkel. Más megyékben ilyen kulturális szolgáltatás nincs. S hogy mennyire szükség lenne rá, azt bizonyítja, hogy a közelmúltban megkeresték Rühl Gizellát az Országos Széchenyi Könyvtártól: szeretnék átmásolni az archívumukba ezt a kiváló anyagot.

A tolnai kultúrmenedzser a papír alapú gyűjteményét, a dossziék tartalmát egyelőre nem kívánja digitalizálni. Irdatlan munka lenne az. Megelégszik azzal, ha sorba rendezi. Alapelve szerint, a nem rendszerezett, fel nem dolgozott információ semmit nem ér. A saját gyűjtését kiegészíti hagyatékokból és bolhapiacokon megszerzett meghívókkal, tárlatismertetőkkel. Nagyon dicséri dr. Méry Évát, aki a nyolcvanas években, amikor a szekszárdi Művészetek Háza igazgatója volt, mindig megjelentetett egy katalógust az aktuális kiállításról.

Rühl Gizella gyűjteményének mindez csak egy szelete. A piramis alja, amire rakódnak aztán az ex librisek, a művészek alkotta képeslapok, grafikák, könyvillusztrációk és albumok, a kézművesek cserépedényei, gyöngyékszerei, ötvösmunkái, csipkézett tojásai, s a csúcson a festmények, kisplasztikák, szobrok tanyáznak. Valószínűleg neki van a legjelentősebb magángyűjteménye, Tolna megyei alkotóktól. Esetenként kiállításokra is ad kölcsön egy-egy munkát, sőt olyan tárlat is volt már Szekszárdon, a Babits Mihály Kulturális Központban, melynek teljes anyaga tőle származott. A „Művésztanárok Tolnában” sorozat tavaly indult. Először, „Akik előttünk jártak” alcímmel, a már elhunytakra emlékeztek. (Rühl Gizella galériájából válogatva.) A második alkalommal a tolnai Straubinger Ferenc és tanítványainak képei voltak megtekinthetők, és most, április 5-én mutatkozik be a dunaföldvári művész-tanár, ifj. Koffán Károly.

A fiatal alkotóknak juttatandó Szabó Dezső-ösztöndíj léte is elsősorban Rühl Gizellának köszönhető. Ő szorgalmazza minden évben az ösztöndíjasok kiállítását a megyeszékhelyen. Úgy, mint tárlatok tényleges lebonyolítója, ritkán jelenik meg. Nem az a dolga. Azt mondja: inkább súgni szokott a szervezőknek. Jó a kapcsolata a tamási, dombóvári, szekszárdi és tolnai galériákkal, művelődési házakkal. De azt se titkolja, hogy vannak, akik nem nézik jó szemmel a nyüzsgését. Némelyek, akiknek pedig az lenne a munkájuk, hogy menedzseljék a művészetet, kerülik őt is, meg azt a fárasztó melót is, amit úgy neveznek, hogy kiállításszervezés. Képtelenek egy kis műsort összeállítani, meghívót szétküldeni, sajtóról gondoskodni és az általuk ismeretlen alkotóval kommunikálni. Pedig szerinte pont ez lenne a lényeg: az ismeretlen értékteremtők megismertetése, amíg élnek, s ha már nem, megóvni őket a feledéstől.

– Ki foglalkozzon velük, ha nem mi? – kérdezi, meglehetős vehemenciával. – A mieink: Tolna megyeiek! A nagy tehetségeket magasztalni, a szerényebbeket és a kezdőket istápolni kell. Erre utal az a szellemes rajz is, amit a tamási Bicskey Zsolt készített, és engem ábrázol kertitörpe-öntözés közepette.

Akikre büszkék lehetnek Tolnában
Alkotók, akiknek a nevét ápolni illik azon településeken, melyekhez kötődtek. Kegyes József (Bölcske), Garay Ákos, Martinek József (Tolna), Balázsffy Rezső (Döbrököz), Szabó Dezső, Klie Zoltán, Miklósi M. Ödön (Szekszárd), Czencz János (Báta), Polczer Lajos, Reisz Tamás (Simontornya), Pammer János, Linek Lajos, Nagyenyedi Jeney Zoltán (Gyönk), Beszédes Kálmán (Dunaföldvár), Ágh Ajkelin Lajos (Udvari), Aggházy Gyula (Dombóvár), Sarkantyu Simon (Pincehely), Ujváry Lajos (Hőgyész), Szathmáry István (Iregszemcse), Oláh Márta (Decs), Bazsonyi Arany (Gyulaj), Kertes-Kollmann Jenő, Horváth Olivér (Bonyhád), Bernát János (Nak), Schell József Antal (Tengelic) és Vágner Andor (Varsád).