A sportból kiöregszik az ember, a zene életre szól

A legfőbb különbség a fiatalkori és a felnőttkori zenetanulás között a haladás mértéke. Egy felnőtt, aki tanulásra adja a fejét, sokkal gyorsabban haladhat előre tanulmányaiban, hiszen okkal kezdett bele, az agya és a finommotoros képességei fejlettebbek egy kisiskolásénál. Ugyanakkor a teste nem bírja úgy a terhelést, nem állnak rá olyan hamar az adott hangszer megszólaltatásához szükséges testrészei, és nem is bírja olyan sokáig, mint fiatalabb társai. Mégsem késő elkezdeni felnőttként sem. Hiszen, míg a sportból viszonylag korán, harminc-negyven évesen már kiöregszik az ember, addig a múltból és a jelenből is sok példát találhatunk idősödő, vagy már idős zenészekre, akik telt házas koncerteket adnak vagy vezényelnek le.

A Liszt Ferenc Zeneiskolában van lehetőség felnőttként is zenét tanulni. Jelenleg hét ilyen tanulója van az iskolának. Ágostonné Béres Kornélia, tagintézmény-vezető elmondása szerint nem foglalkoznak velük másképp, mint a kisiskolásokkal: ugyanazon az ütemterven haladnak végig, talán kicsit gyorsabb tempóban, amin a többi diák. A legnépszerűbbek a magánének, a gitár és a zongora. Ágostonné Béres Kornélia azt tanácsolja a zene iránt érdeklődőknek, hogy első sorban kíváncsinak kell lenni. Sok zenét kell hallgatni, koncertekre járni, megszeretni a zenét, és mindig azt a hangszert kiválasztani, amin a legszívesebben játszana. Fontos, hogy az alapokat szakembertől tanulja meg az ember, mert a rossz tartás, a rossz módszerek hamar berögzülnek, és nagyon nehéz kinevelni őket. Azt is elmondta, hogy ha az alapokat elsajátították, már nem feltétlenül szükséges a tanári jelenlét, autodidakta módon is tanulhat tovább az ember. Az alapokra viszont minden esetben szükség van.