Igazgatósága idején újult meg az iskola

Muzikális családi háttér. Ez egy életre meg is határozta az indíttatást és elköteleződést. Szily Lajos Nagykanizsán járt zeneiskolába, innen egyenes útja vezetett Pécsre, a Konzervatóriumba, majd ugyanitt elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát. A trombita szakos, ifjú tanár néhány évfolyamtársától jó híreket hallott Tolna megye székhelyéről, az itteni zeneiskoláról.

– Eljöttem Szekszárdra, gondoltam, körülnézek a helyszínen – emlékezett vissza a több mint negyven évvel ezelőtti napra Szily Lajos. – Néhai Husek Rezső igazgató fogadott, igen kedvesen. Kisvártatva az immár ugyancsak néhai Véghelyi Miklóshoz, a fúvószenekar karnagyához vezetett. Meg lehettek velem elégedve, ezt bizonyítja az is, hogy azonnal munkába is állhattam a rézfúvós tagozat tanáraként.

Ez a fajta, zökkenőmentes pályakezdés sokat jelentett bármelyik ifjú tanárnak, így Szily Lajosnak is. Nemcsak önmagában volt mindez fontos, hanem horderejében is: hiszen a Liszt Ferenc zeneiskolához szervezetileg akkoriban több település is hozzátartozott. Nagy volt a merítés, rengeteg, zenélni vágyó növendékkel.

Így tehát Szily Lajos is megmerítkezhetett a munkában. Később részese lehetett egy különleges kalandnak is, mivel 1984-ben – akkor már igazgatóhelyettes volt – közel fél esztendőn át zenélt Kuvaitban. Azután ismét következtek a dolgos hétköznapok. Nagy gondot fordított a tehetség gondozásra, sok kiváló művészt adott a hazai zenei életnek, néhány tanítványa külföldön futott be szép karriert.

– Az évek folyamán szakmailag és emberileg is sokat tanultam attól a két személytől, akivel érkezésemkor ismerkedtem meg – folytatta Szily Lajos. – Husek Rezső hihetetlen nyugalmával és intelligenciájával tett rám mély benyomást. Véghelyi Miklós pedig a maga erős, karakteres személyiségével, határozottságával, mellyel a fúvószenekart vezette. Megjegyzem, máshogy nem is lehetett volna egy ötven–hatvan tagú csapatot. S volt még valaki, akitől ugyancsak rengeteg útravalót kaptam: az 1989-ben elhunyt Thész Lászlóról van szó.

A vezetői erényeket Szily Lajosnak is meg kellett csillogtatnia, mivel 1990 és 2000 között tíz éven át látta el a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatói tisztét. Ebben az időszakban, stílszerűen szólva, levezényelte a létesítmény átfogó felújítását, ekkor nyerte el az intézmény jelenlegi arculatát. Másrészt növendékeit nagy számban irányította az ifjúsági fúvószenekarba, melynek immár tiszteletbeli tagja. Ma is meggyőződéssel vallja, hogy zeneiskola nem létezhet ilyen együttes nélkül.

– Én pedig nem létezhetek tanítás nélkül, hiszen ez az életem – adta közre lényét meghatározó önvallomását. – Annyi tehetséges, aranyos növendékem volt és van, hogy összeszámolni is nehéz lenne. Velük együtt körbeölel a szülők szeretete is. Egy pedagógus számára mi lehet ennél fontosabb?

Tisztelegnek a hálás növendékek

40+1 év Szekszárd zeneoktatásában. Ezt a címet viseli az a rendezvény, melynek keretében Szily Lajos trombitatanár növendékei adnak jubileumi hangversenyt április 26-án, pénteken 18 órai kezdettel a Művészetek Házában. Az ünneplőket Ács Rezső, Szekszárd polgármestere és Ágostonné Béres Kornélia, a Liszt Ferenc Zeneiskola tagintézmény-vezetője köszönti. Díszvendégként fellép Farkas István Péter, Liszt-díjas harsonaművész, egyetemi tanár, Szekszárd szülötte, aki negyven évig volt az Operaház első harsonása. Közreműködnek: Blumenschein Gábor trombitatanár, kamaraművész, Hepp Attila trombitaművész, Domokos János Antal trombitaművész, Szőts Árpád trombitaművész, Oszter Miklós kürtművész, valamint Árvai Balázs, Boros András, Béda Zsombor és Kovács Zsolt trombitatanár, karnagy. Zongorán kísér: Sigmondné Erős Andrea és Lozsányi Tamás. A belépés díjtalan.