Turbános sírkövet is hagytak itt a törökök

– Egy épülő ház helyén két, egyenként négy sor cölöpből és közéjük font sövényből készült, palánkszerkezetű falat találtunk – mondta el lapunknak a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régész főmuzeológusa. – Az előkerült leletek, üveg karperecek, puskagolyók, bőrtalpak alapján az építménymaradvány a török korban készülhetett. Ezt erősítette, hogy az egyik – jól láthatóan leégett – cölöp tövében török sírkő turbánt mintázó fejrészét találtuk meg.

A simontornyai várat körülvevő palánkfal kuruc kori megerősítésére több írott forrás is utal. Valószínű, hogy a sírkő is a törökök 1686-os kiűzésekor részben leégett, megsérült palánkfal 1704 előtti megerősítésekor, avagy legkésőbb az 1704 és 1711 között végzett javítások alkalmával került az egyik cölöp tövébe. Vélhetően annak megtámasztására. A felszabadító háborúk után a helybeliek bizonyára gyorsan igyekeztek eltüntetni a hódítók nyomait, köztük a temetők jellegzetes, turbán alakú sírköveit is. Simontornya tudós krónikása, Kiss István szerint a Temető utca onnan kapta nevét, hogy kertjeiben turbános sírköveket találtak. A simontornyai vár kőtárában is található egy turbános sírkő. Erre – a többi, főleg középkori kőfaragvánnyal együtt – a vár felújításakor akadtak rá.

– A török hódítók Tolna megyei temetőiről nagyon kevés ismeretünk van – folytatta dr. K. Németh András. – Fontos tudni, hogy a főként a várakban és váralja településeken élő megszállók között igen csekély volt az anatóliai eredetű, mohamedán vallású népesség aránya. Az itteni hadsereget zömében balkáni eredetű, többnyire ortodox délszláv katona alkotta. Evlia Cselebi török világutazó az 1660-as évek elején Bátaszék, Szekszárd, Jeni Palánk, Tolna, Paks és Földvár várát és külvárosát írta le, de török temetkezőhelyet csak Pakson említ. A felsorolt, Duna menti helyeken túl a megye belső részein a közigazgatási és katonai viszonyok ismeretében éppen Simontornya az a hely, ahol jelentősebb török népességgel számolhatunk. Elég, ha csak a szandzsák élén álló katonai-polgári vezetőre, a szandzsákbégre, és a mellette működő, többnyire török származású jogi-vallási elöljáróra, a kádira gondolunk. A most bemutatott sírkő a turbán mérete alapján jelentősebb személy sírját jelölhette.

Egyébként török temetkezőhelyekre – jellemzően áttételes formában, éppen a turbán alakú sírkövek révén – régészeti adataink csak a fent említett településekről vannak. Dunaföldváron a 19. század végén többször is említenek egy turbános sírkövet, amelyet még az 1970-es években is kerékvetőként használtak a vár felé vezető utcában. Paksról három turbános sírkövet ismerünk, közülük kettőre az óváros területén, földmunkák idején bukkantak, a harmadikat a Dunában találták alacsony vízálláskor. Szekszárdon 1925-ben vízvezeték fektetéskor a Takarékpénztárnál, 1936-ban pedig egy Béla téri ház alapásásakor került elő török sírkő. Tudomásunk van egy bátaszéki, hasonló kőről is.

Egy törzs birodalmat kovácsol

Az Oszmán Birodalmat I. Oszmán (1259–1326) alapította a 14. század elején. A későbbi világbirodalom egy általa vezetett nomád török törzsből nőtt naggyá. Az oszmán sírjelölések jellegzetessége az, hogy nemcsak a halott fejénél, de lábánál is állítottak sírsztélét. A fejnél álló kövek pedig gyakran antropomorf – azaz emberi jegyekkel felruházott – jellegűek voltak, fejjel, vállal, törz­zsel rendelkeztek. A kutatás szerint a turbános sírkövek ezekből a sírjelekből alakultak ki a 14. század végén és a 15. században. A sírkő turbánrésze – ahogy a valós életben is – az elhunyt társadalmi hovatartozását jelzi; de korabeli leírások szerint turbánt nemcsak muzulmánok viselhettek, hanem más vallásúak is. Itt érdemes megemlíteni, a legújabb kutatások alapján nem mutatható ki, hogy a turbános sírkövek hatottak volna a néprajzi anyagból ismert temetői fejfákra.