Sci-fit írt titokban, az ötszáz oldalas könyv hat év alatt készült el

Fizikus diplomát szerzett Juhász Iván négy éve Szegeden. Belgyógyászati problémák miatt egyelőre nem tud elhelyezkedni; korrepetálást, illetve otthonról végezhető más munkákat vállal. A tétlenség nem fenyegeti. Most jelent meg egy ötszáz oldalas könyve. Amit titokban írt. Még a családtagjai sem tudtak róla, hogy miben mesterkedik. Bonyhádon él, három fiútestvére van.

Az Egy háború öröksége című sci-fi hat év alatt készült el. Nem folyamatosan dolgozott rajta, de gyakran. Két galaxisban játszódik a mű, mintegy húsz idegen faj szerepel benne.

– Rögtön egy könyvvel kezdeni az írói munkát, s nem kisebb novellákkal vagy versekkel, nem biztos, hogy jó ötlet – véli –, de nálam ez így volt. Történeteket kitalálni, világokat, kultúrákat, társadalmakat, fajokat ábrázolni, rengeteg koncentrálást igénylő feladat. Mivel logikusan gondolkodó fizikus vagyok, arra ügyeltem, hogy az eseményeknek és a szereplők viselkedésének, reakciójának legyen ésszerű magyarázata, s ne csak a cselekmény bonyolítása miatt következzen be ez vagy az. Egy kis filozófiát is belevittem, ami a földi világban is megfigyelhető: a háború, a harc iránti vágy is egyfajta függőség némelyeknél.

Bemutatni a járvány miatt eddig nem volt módja a kötetet. A veszélyhelyzet elmúlta után reméli, hogy lesz rá alkalom. Könyvkereskedőkkel nincs még kapcsolata, utcai árusoknál helyez el pár példányt, és online árusítással próbálkozik.

– Vártam már, hogy a végére érjek – mondja –, most meg hiányzik az alkotói tevékenység. A borítót is magam készítettem, saját festményt felhasználva, beszkennelve. Lezártam a történéseket, de egy szálat szabadon hagytam. Az egyik pozitív főhős további kalandjaival folytatható lesz a sztori, készülhet a második kötet.

Egy háború öröksége (részlet)

– Mi dolgod errefelé, utazó? – kérdezte a rejtélyes fickó, mielőtt még ő megszólalhatott volna.

– Nem tudod megmondani, hol vagyok?

– Meg tudnám... – válaszolta az alak –, de gondolom, te nem erre vagy kíváncsi.

…

– Ki vagy te? – kérdezte az utazó.

– Ez lényegtelen.

– Mit akarsz tőlem? Az ellenségem vagy? Te zártál be a fül­kébe?

– Nem vagyok az ellenséged.

Végre sikerült belőle kihúzni valamit, igaz, ez lehet hazugság is.

– És mit akarsz tőlem? – kérdezte megint az utazó.

– Miből gondolod, hogy akarok tőled valamit?

– Attól, hogy nem válaszolsz a kérdéseimre, még le tudok szűrni egy-két dolgot. Te zártál be a fülkébe, ez már szinte biztos. És, ha ez így volt, akkor volt is rá valamilyen okod. Tehát, mi okod volt rá?

– Talán majd idővel rájössz te magad a válaszra.

– Ezzel nem sokat segítettél – mondta az utazó.