Már gimnazistaként tudta, hogy a zenei pályát választja

Elmauer József öregdiákkal, a bonyhádi zeneiskola közelmúltban nyugalomba vonult igazgatójával Kirchné Máté Réka beszélgetett.

– Hogy őszinte legyek, a gimnáziumi években csak úgy elvoltam, nem sokat tanultam – tekintett vissza önmagára a zongoraművész. –Az érettségim mégis meglepően jól sikerült. Akkor még nem felvételiztem sehová, mert már tudtam, hogy zenei pályára fogok menni.

– Viszont akkori tanárom, Szakács Zoltánné azt mondta, ez a zongoratudás még nem elég a sikeres felvételihez. Egy éven át gyúrt engem, közben képesítés nélkül kezdtem tanítani a hidasi művelődési házban. Aztán sikerült bejutnom a pécsi szakközépiskolába, onnan kezdődött a szakmai pályám – elevenítette fel a történteket Elmauer József.

Tabló, történelmi háttérrel

1918. szeptember 1-jén, 29 évnyi igazgatói szolgálat után, Gyalog István nyugdíjba vonult. (...) Az igazgatói feladatokat Faik Henrik vette át. (...) A Károlyi-kormány hatalomra kerülése, Tisza István egykori miniszterelnök meggyilkolása, majd a Vix-jegyzék körüli bel- és külpolitikai bizonytalanság, s végül a kommunista Tanácsköztársaság 1919. márciusi létrejötte olyan körülményeket eredményezett az egyházi iskolák számára, amelyek nemhogy az újrakezdés örömét vették el a bonyhádi gimnázium közösségétől, hanem az életben maradást is megnehezítették. (...)

A tablón, amely ránk maradt az 1918/1919. tanév végéről, Genersich Tivadar osztálya szerepel, húsz fiú- és egy leánygyermek. (...) Néhányuknak családi birtokaik igazgatása rendeltetett, míg mások hivatali állást vállaltak. Akad közöttük a későbbiekben ügyvéd, jegyző, közgazdász, tanár, tanító is, s talán mert osztályfőnökük vallástanár, evangélikus lelkész volt, két ifjú a lelkészi hivatást választotta.

Borítóképünkön: Elmauer József huszonhat év vezetői munka után ment nyugdíjba