Mennyei oltalomban bízott az ereklyetartó birtokosa

A breverl szó a latin littera brevis, azaz rövid levél kifejezésből eredeztethető. Ez a levél – olvasható egy idevágó szakmai tanulmányban – „olyan áldásokat tartalmaz, amelyek viselőit védetté teszik minden rossz külső hatással és betegségekkel szemben.” 

Idővel magára a levelet rejtő tokra is átszármazott a breverl megnevezés. Ebből a tárgyból Bonyhádon került elő egy különleges darab, köszönhetően a dr. K. Németh András régész főmuzeológus vezetésével végzett terepbejárásnak és műszeres felderítésnek. A rombusz alakú, bronz ereklyetartó – ami a szeptember hónap műtárgya az intézményben – Vindus Melinda, a múzeum régésztechnikusa adott részletes ismertetést. 

– A három centiméter hosszúságú és ugyancsak három centiméter magaságú breverl kerete egy darab hosszabb, félköríves, hajlított bronzlap – sorolta a jellegzetességeket. – Végei kerek alakúak és egyenesek. Ezen a kerek részen két apró lyuk látható. Az alsóban egy apró szegecs van, mely összefogja a keretet a tárgy egyik sarkánál. A felső pedig felfüggesztés céljára szolgál.

A keretben vékony bronzlapok találhatóak Jézusra és Máriára utaló ábrázolásokkal. Előlapján kör alakú koszorúban IHS rövidítés olvasható. A H betű vízszintes szárából latin kereszt emelkedik, alatta három darab szög, melyek Jézus kereszthalálára utalnak. Az IHS betűjel eredetileg Jézus görög nevének rövidítése volt, amelyet kései latin olvasatai különböző jelentésekkel ruháztak fel: Iesus Hominum Salvator (Jézus az emberek megváltója), avagy Jesum Habemus Socium (Jézus a mi társunk). Hátlapján szintén kör alakú koszorúban MRA, azaz Mária nevének rövidítése olvasható, felette a görög omega jellel, alatta tőrrel átszúrt szívvel. Az omega a görög ábécé utolsó betűje, vagyis a vég, az öröklét szimbóluma. Az átszúrt szív a gyermeke halálát sirató Szűzanya jelképe.

A tárgytípus a német földről érkező, saját szokás- és kultuszformával betelepülő lakosság, illetve az ausztriai, délnémet és svájci területekre kiterjedt, barokk kori zarándoklatok révén kerülhetett Magyarország, így Tolna megye területére.

Az ereklyetartók egyik csoportja a főként német nyelvterületről ismert, 17–18. században népszerű úgynevezett oltalomlevél, azaz maga a breverl. Az apró ereklyetartók közepébe kis méretű, ritkábban öt, hat, hét, illetve leggyakrabban kilenc apró négyzetre osztott papírlapot tettek. A képek alapvetően zarándokhelyeket, imaszövegeket, szenteket ábrázoltak. Utóbbiakhoz a breverl tulajdonosa áldásért, védelemért folyamodott. A tok anyagát és kidolgozását tekintve sokféle lehetett: készülhetett fémből, bőrből, szövetből és akár nyakba is lehetett akasztani.

Mint azt megírtuk, augusztus hónap műtárgya az a több, mint háromszáz éves latin–német szótár volt, mely dunaföldvári szerzetesek könyvtárából került a múzeumba. A hónap műtárgya sorozat összes írását itt találja!