A világ akvarellben

Smuk Imrét előbb sikeres színházi emberként, a Bartók színház művészeti igazgatójaként és rendezőként ismertük meg. Amikor a számunkra döbbenetes módon (mert ereje teljében láttuk) onnét visszavonult, festőművészként szerezett újabb híveket magának. A meghitt ceremónián kellemes izgalommal néztük végig a derűs alkotásokat. Az ünnepet Móra Ferenc versével Nagy Ferenc, csodás muzsikálásával Magyari Virág brácsán tette teljessé.  

Rendhagyó kiállításmegnyitó 

Ezt az alkotóra, mint egykori színházi mentorára is tekintő Pataki Dezsőtől, a helyi művelődési központ igazgatójától hallottuk. Ebből idézünk.

- Néhány gondolatot szeretnék mondani a kiállítással kapcsolatban, ami egy kicsit személyes lesz. Ennek az az oka, hogy Smuk Imrével elég régi barátok vagyunk. Személyében alapvetően nem egy képzett képzőművészről, hanem egy színházi emberről beszélünk. Az ismeretségünk is ennek kapcsán jött létre – mondta, majd így folytatta. - Rémült szemű és pelyhedző bajuszú kamaszként jelentkeztem az akkor már legendás Játékszín amatőr színjátszó együttesbe, aminek ő volt a vezetője, itt Dunaföldváron, 1984-ben. ez a döntés az életemre elég jelentős hatással bírt. 

Nem csak azért, mert az első utunk a Debreceni Amatőr Színjátszó találkozóra vezetett, hanem a vele szemben található Bocskai söröző miatt is. Az előtte álló Lenin szobor pont arra mutatott, és a bohém színjátszókkal az életem első sörét ott ittam meg. Attól kezdve Imrével körülbelül huszonöt éven keresztül elég sok dolgunk volt egymással. Tulajdonképpen az összes általa rendezett darabban volt szerencsém játszani. Velem együtt istápolta a társaságot, nálam például igyekezett a hadarásomat kordában tartani. Nagyon sokat ültünk együtt a tájoló buszokban, és vettünk részt az ilyen túrákat jellemző szertartásokon. 

Az alkotó képzőművész vénájára korán fény derült. -Azt már a Játékszínes időkben, aztán a Bartók Kamaraszínházas korszak (aminek a művészeti igazgatója volt) elején is láthattuk, hogy a színház mellett máshoz is nagyon értett. Az általa rendezett darabok szinte mindegyikének a plakátjait, és gyakran a díszleteit is ő maga rajzolta meg. Külön élményt jelentett, amikor az olvasópróbákon bemutatta a színpad makettjét, ahol minden a valósággal egyező arányú, ráadásul élethűen működő is volt. 

Igazi műalkotásként emlegethetem őket. Ha jól tudom 1974-ben került Dunaújvárosba és már akkor elkezdett festegetni. Ennek a művészetének a kiteljesedése a 90’-es évekre tehető. Autodidakta módon képezte magát – sikerrel. Az első korszakában akvarelleket alkotott. A nyugdíjba vonulása után kezdett el más technikákkal, így az akrillal is kísérletezni. A munkáit már többször sikerült itt nálunk is bemutatnunk.  

Vissza a kezdetekhez?

- A most megnyílott „A világ akvarellben” című kiállítás alkotásai a tavalyi és az idei tél „termését” jelentik. A korábbi utazásai során látott szép helyszíneket annak idején már megfestette, ezúttal más módszert választott egy virtuális barangolásra. A képek a világ számos szép helyszínét mutatják be, ahol valószínűleg Imre is szeretett volna járni, de most sajnos nem úgy történt. Ezért az interneten található szabad felhasználású fotóanyagból válogatott és dolgozott a saját látásmódja szerint. Szívesen ajánlom az aprólékos míves munkával készült alkotásokat az érdeklődők számára.