A művészeti akadémia tagjává választották a Tamásiban élő költőt

– Legutóbb azt kérdeztük Öntől: lehet még innen feljebb? Nos, úgy tűnik, igen. Milyen érzés volt, hogy a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választotta?
– Két éven át levelező tag voltam, ez pedig a véglegesítés – mondta Orbán János Dénes. – A Magyar Tudományos Akadémia 365 tudóst, a Magyar Művészeti Akadémia 365 művészt tömörítő köztestület, különleges státus ezen intézmények rendes tagja lenni. Azt jelenti, hogy a munkásságod nemzeti fontosságú, és nemcsak elismerik, hanem ezután is számítanak rá. A megtiszteltetésen túl anyagi biztonságot is jelent: a tagsággal járó életjáradék biztosítja a feltételeket a további munkához, így megengedheted magadnak, hogy szabadúszó művészként élj, ne kelljen kompromisszumokat kötnöd, és aggódnod a mindennapi kenyered miatt. Én még nem akarok szabadúszó lenni, küldetésem van, és azt teljesíteni akarom, de tíz év múlva mindenképpen vissza fogok vonulni, és attól kezdve csak az írásnak szentelem az időmet.

– Korábban is csodálkozva figyeltük, hogy a kultúra hányféle területén tevékenykedik: az állami íróakadémiát irányítja, könyvkiadással foglalkozik, az Operettszínház főmunkatársa, és mindemellett a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalom Kollégiumának vezetője is. Mi tölti ki a napjait mostanság?
– A Kossuth-díj egyetemi professzori ranggal jár a művészeti oktatásban. Ezért meghívtak a Színház- és Filmművészeti Egyetemre osztályvezető tanárnak. Dramaturg-drámaíró-színikritikus osztály indul, már lejárt a felvételi, 12 ifjú titánnal fogok foglalkozni öt éven át, és az a cél, hogy szövegmindeneseket neveljek belőlük, akik a dramaturgi munkáktól a drámaírásig, a reklámszövegek megírásától a műfordításig bármit el tudnak végezni. Így aztán most már tényleg teljes kapacitáson működöm, és ha valaki felteszi a kérdést, hogyan lehetséges ennyi mindent begyömöszölni 24 órába és 365 napba, akkor azt válaszolom: szervezés kérdése. Minden munkát csapattal végzek, kiváló szakemberek dolgoznak a kezem alá. Emellett ilyen alkat vagyok: egyszerűen utálok pihenni, folyamatosan pörgök, és szerencsére öszvér-fizikumom van, amire vigyázok is. Ami pedig mindennél fontosabb: örömmel végzem ezeket a munkákat, így nem teherként fogom föl őket.

– Egy különleges kezdeményezés apropóján is hallhattunk Önről. A Budapesti Operettszínház 100. jubileumi évfordulójának díszelőadására készülnek egy új magyar operett bemutatójával, amelynek librettóját Ön írta, a zeneszerzője pedig Pejtsik Péter. Mit lehet tudni, hogy áll most az új operett? Mikor tekintheti meg a nagyközönség?
– Több mint hat évtizede nem írtak nagyoperettet az operett hazájában, de az Operettszínház 100. évfordulóját furcsa lett volna musicallel ünnepelni. Így elvállaltam a nehéz feladatot – mert operettet írni nehéz. Nemhiába írnak inkább musicalt meg rockoperát az utóbbi évtizedekben: háromszor könnyebb. Az operett mind szövegileg, mind zeneileg nagyon szigorú, kötött szabályokat ír elő, alaposan próbára teszi a legedzettebb színpadi írót is. A mű Az Orfeum mágusa címet viseli, főhőse pedig az a Somossy Károly, aki a híres Orfeumot, az Operettszínház elődjét alapította, és fölépítette azt a csodás épületegyüttest, melyben immár 100 éve működik az Operettszínház. A kalandos életű Somossy Károly tanította meg mulatni Budapestet. A Csárdáskirálynő első felvonása is a Somossy Orfeumban játszódik. 

Az Orfeum mágusa egyféleképpen a Csárdáskirálynő előtörténete, a primadonna nem más, mint az ős csárdáskirálynő, Carola Cecília, a kor ünnepelt femme fatale-ja, aki még a leendő angol királyt is az ujjai köré csavarta, még az is ott csápolt az Orfeumban, mikor a díva kétszáz, testhezálló huszárruhába öltöztetett táncosnő élén masírozott a színpadon az Asszonyregiment című ősoperettben. Csodálatos, bolond világba röpítjük vissza a nézőt ezzel az új operettel. Már hónapok óta folyik a lázas munka, és november 17-ig fog folytatódni, akkor lesz ugyanis az ősbemutató. Oldalakon át tudnék beszélni arról az elképesztő csapatmunkáról, melyet egy ilyen mű színpadra vitele igényel: ha hiszik, ha nem, több, mint félezer ember munkája van abban, hogy egy ötletből gigaprodukció szülessen. Mert ez az lesz, az István, a király premierje óta nem volt ilyen merész és nagyszabású kísérlet a zenés-táncos műfajban Magyarországon.

– Beszélgetésünkkor jelezte, szinte az egész hetet a fővárosban tölti, csak a hétvégére tér vissza Tamásiba. Marad ideje egy kis elvonulásra, kikapcsolódásra, esetleg a költészetre?
– Ez csak ideiglenes állapot volt, mivel épp a felvételik zajlottak. De egyébként az időm nagyobb hányadát Tamásiban töltöm, és egy brutálisan fölszerelt dolgozószobából irányítom ezt a kis kulturális birodalmat. A kikapcsolódást az építkezés és a kertészkedés meg egyéb háztáji munkák jelentik. Évi mintegy 15 versre is jut idő, az nem tűnik soknak, de a verset nem is szabad szalagra gyártani. A versek mellett leginkább színpadi műveket alkottam az elmúlt években, nem csak zenés-táncos műfajban: két Rákóczi-drámát is írtam, amelyből az egyik fajsúlyos tragédia, a másik pedig tragikomédia.

– Ha nem titok, eláruljuk: néhány héten belül kerek számhoz érkezik, betölti az ötvenedik életévét. Mit jelent ez Önnek mint alkotónak?
– Semmi különösebbet. Izgalmas fél évszázad van mögöttem, és hatalmas, időnként hírhedt tivornyák, melyek elől most sem zárkózom el. De az egészségemre gondosan vigyázok, időnként istenesen kirúgok a hámból, ám egyébként nagyon fegyelmezetten élek, sportolok, és nem hanyagolom a folyamatos monitorozást sem, méréseket végzek, orvosi ellenőrzésekre is rendszeresen járok. Egyáltalán nem érzem magam ötvenévesnek, és a laboreredmények sem azt mutatják. A kitűnő egészségi állapot is az egyik oka annak, hogy nem égtem ki, ugyanolyan tudásszomjam és alkotói kedvem van, mint ifjabb koromban. Ez az ötvenes csupán egy szám a flepniben, nem tulajdonítok neki fontosságot.

Mint arról korábban írtunk, Orbán János Dénes, Kossuth-díjat vehetett át  a kortárs magyar irodalmat egyedi stílusú, formailag és nyelvilis bravúros költeményeivel, prózáival és drámáival gazdagító írásművészete, valamint példaadó irodalomszervező és tehetséggondozó tevékenysége elismeréseként.